Csak én érzem úgy, hogy nagyon sok orvostan hallgató fent hordja az orrát?

Igazad van, de ez a legtöbb egyetemistánál így van.

Én gyerekápolónak tanulok (okj) és egyik nap jöttek hozzánk utolsó éves diplomás ápolók gyakorlaton. Kb szóba se lehetett velük állni, mert mi az alja nép akik nem egyetemre járunk.... Utána mondtam, hogy én egyetemre is járok emellett a suli mellett. A reakció az volt, hogy azzal én úgysem kapok munkát...

Pedig semmivel sem fog többet csinálni a diplomájával, mint a többi ápoló. Ágytálaz, meg ágyat húz. Nagy tisztség...

Bátyám Sote-áok-ra jár. Negyed éves. Rajta is látom, hogy szinte beléjük verik, hogy felsőbbrendűek a többieknél. Ha nem ugyanoda járnék csak nem áok-ra akkor tuti ő is ilyen lenne, de miattam nem vált ilyenné.

Egyébként van nekem btk-pszichológiára járó ismerősöm és ő se nagyon hajlandó szóba állni senkivel sem.

Egyetemen egy évig mentőtisztek voltak a csoporttársaim. És bizony a saját csoporttársaink is lenéztek minket a csoport másik felét akik másnak tanultak.

Ez van. Mindenkit az egyetemen arra tanítanak, hogy az ő munkája a legfontosabb. Aki mást csinál az nem számít, nem fontos.

"Kórházban dolgozom, az öreg professzorok mindig előre köszönnek, a rezidensek meg még vissza sem mindig :-( Persze, a sztetoszkóp még az ebédlőben is a nyakukban lóg, nehogy valaki közönséges halandónak nézze őket."

Igen, ez egy általános jelenség. Nálunk a Főorvos asszony még a hálapénzt is beadja a közösbe, de még az utolsó kis tábla csokit is. A rezidens simán zsebre vágja, holott mondjuk egy ápolónak több munkája volt a gyermek állapotának javulásában.

Na akkor egy kicsit képviselem az érintett oldalt is, másodéves medikus vagyok. Én Pécsen tanulok, és nálunk azért senki sem cukkolna senkit, mert nem orvosissal jár. A pszichósokat én személy szerint kifejezetten tisztelem is, mert ők hozzánk hasonlóan szintén gyógyító munkát fognak fojtatni, sőt némi átfedés is van az orvostudományokkal. Azt azonban be kell hogy valljam, hogy van némi előítélet bennünk a bölcsész szakok és különösen a szabad bölcsészettel hasznosságát illetőleg.

Ami az ápolókat illeti, minden orvostanhallgatónak kötelessége néhány hetet egy kórházban ápolóként dolgoznia. Én belgyógyászaton voltam és ott keményen pelenkáztam, mosdattam, etettem stb. Nagyon kemény meló, minden tisztelet az ápolóknak. Ráadásul sok olyan dolog van, amit ők sokkal jobban meg tudnak csinálni, mint mi. Ilyen például a vérvétel, vagy az infúziós branül bekötése. Sőt a szakmai tudásuk sem lebecsülendő, egy kezdő orvos is sokat tanulhat tőlük, egy medikus meg pláne.

Természetesen, amit leírtam az az én személyes véleményem, természetesen nálunk is vannak isten komplexusosok, de nem ez a jellemző. Azt viszont el kell hogy mondjam, hogy az egyetemek között is van különbség. A nyárigyakorlatom során találkoztam néhány pestivel és közülük néhány számomra is egy kicsit mogorvának tűnt, de lehet, hogy csak rossz emberekkel találkoztam.