Az normális, hogy 17 éves létemre anyám még mindig tanulni akar velem/ellenőrzi, hogy van-e házim?

Egy hasonló korú ismerősömmel meg nem foglalkoznak már kb első osztály óta. Nem tanult meg tanulni, nem ültek le vele soha a lecke miatt, vagy megpróbáltak, aztán két nap után belefáradtak. Többször elhangzott, hogy "mától minden délután egy órát tanulsz, aztán idehozod negmutatni", két nap után abbanaradt a rendszer. Leckefüzetet sose vezetett. Az elvárás mindig megvolt a jó jegyre, és akár verés is járt érte, amikor a gyerek elhallgatta az egyest, és kiderült. A srác most gimis, órán nem tud koncentrálni, nem tud szépen írni, ha nem érdekli az anyag, inkább számítógépezik délután, és aztán egyest ír. Soha sem az az első hazaérkezés után, hogy leüljön tanulni, pedig segítene, ha egy hasonló rendszert iktatna az életébe. A szülők már kimondták pár éve, hogy ezen a gyereken nem lehet segíteni, szóval oldja meg maga, ahogy tudja. Közben mélyen belül biztosan szívesen lenne jó tanuló, ki ne akarna biztos jövőt, ki ne akarná boldoggá tenni a szüleit... A szüleivel már nem beszél. Van egy magántanár, akihez néha dolgozat előtt fordulnak, ő átveszi a tankönyvi anyagot mondatról mondatra, ilyenkor néha ötöst ír a fiú. Aggódom, hogy mi lesz belőle, ha végez a gimiben. Valószínűleg anyukádnak is volt hasonló tapasztalata. És ezt csak azért írtam le, hogy másokhoz ne hasonlítgasd a helyzetet, mert nem tudhatod, mi van amögött, hogy másokkal nem foglalkoznak.

Szerintem normális, ha ellenőriz anyukád, egy év múlva pedig már tényleg szabad vagy. Esetleg megmutathatnád neki a beosztásod, valószínűleg azt hiszi, nincs semmi ilyesmi, és valószínűleg nem is ért ahhoz, hogyan kell rendszerezetten tanulni (mert egyből elkezdené veled a verset magolni), viszont nagyon-nagyon akar segíteni. Az is lehet, hogy magányos, és a társaságodat keresi ezzel a rosszabb módszerrel.

Az jó, ha az embereknek van véleményük. Szükséges ebben a mai szolgalelkű világban. Az nem jó, ha akkor is, ha nem ismeri a témát, mert akkor jobbára hülyeségeket beszél.

Az emberek viselkedése eléggé meghatározott attól, honnan jönnek, hogyan nevelték őket kisgyermek korunkban. Erről szól többek között Ranschburg Jenő professzor munkássága. Tehát aki ismeri a pszichológiát, meg tudja mondani, mi miért történik. Sajnos, ha az emberek (elsősorban a fiatalok, ennek is megvan a maga jó oka) nem értik, amit hallanak, fölényesen lehülyézik az illetőt, ami itt a lepontozásnak felel meg. Hogyne tennék, ez símogatja az egyébként kevés sikereket elérő egójukat.

Egyszóval kérdező, az anyádat g nevelték. Fél. Amit persze titkol, mert az nem jó, ha mások ezt tudják. Fél attól, hogy nem viszed semmire az életben, fél, mert azt gondolja, a tanulás akkor történik, ha segítenek és ellenőriznek. Igen, de nem mindegí a mértéke. A nevelés egy komoly dolog, mert a nevelt (gyerek) egész életét meghatározza. Egyes országokban aki gyereket vállal kötelező nevelési tanácsadókon részt vennie, mert a társadalom nem tűri hogy elfuserált tagjai keletkezzenek.

Hogyan lehet ezt megváltoztatni? Rettenetesen nehezen. Említettem, hogy sok türelemmel, kitartással és főleg visszafogottsággal, ami egy tizenévesnek annyi, mint egy bénának azt mondani, kelj fel és mozogj, az segít. Tényleg, csak nem így.

Szóval kérdező, vagy meggyőzöd az anyádat szép lassan mdszeresen, hogyamit szeretne, meg fog történni, mert te ilyen vagy (ezt akkor fogja megérteni, ha jó sok tapasztalatot szerz róla, ezért kell folyton mutogatni neki).

Na most, két lehetőséged van. Vagy elhiszed ezt, és akkor, ha jól cinálod, hasznodra lesz anyád, vagy nem hiszed/nem törődsz vele, akkor leszel egy semmiben nem hívő szánalmas felnőtt. A te dolgod, a te életed. Tedd eszerint.