Egyetemisták, diplomás emberek! Mit gondoltok azokról, akiknek alacsonyabb iskolai végzettségük van, de másban sikeresek?

Nem érdekelnek. A saját életemmel vagyok elfoglalva.

Amúgy a szűk családi körben a legtöbb embernek még érettségije sincs(az unokatesòimnak, nagyszüleimnek, meg ettől távolabbi rokonaimnak vannak diplomái), de nem nézek le senkit. Sőt van olyan idióta diplomás rokonom, hogy évek óta nem beszéltem vele, mert nem bírom elviselni, olyan szemellenzős.

Legjobb barátomnak sincs diplomája, nem is járt soha egyetemre. Gyárban dolgozik, sor mellett, de első osztálytól kezdve ismerjük egymást. Egyáltalán nem nézem le őt sem, meg senkit. Aki megadja a tiszteletet, annak én is megadom.

Kezdem ott, a diploma végzettséget ad, nem képzettséget. A végzettségedet sütheted, ha nincs képzettséged. Boldogtalan ember leszel.

Folytatom azzal, az ember életcélja a boldog tartalmas élet. A boldogsághoz sok dolog kell, elégedettség, siker, stb. Ezek akkor jönnek, ha a szakmádban - bármi is az - eléggé igényes vagy és magas szinten, eredménnyel végzed. Példaként, egy biológus kutatónál magas szint, rendszeresen jelennek meg nívós folyóiratokban cikkei. Egy kőművesnél magas szint, ha fáradság nélkül, gyorsan hatékonyan épít falat, amelyek igényes embereknek tetszenek, időtállók és könnyen javíthatók.

Az emberiség felemelkedésének kezdetén megértette, hogy a feladatokat szerepkörökre kell bontani, ez az előrehaladás alapvető feltétele. A jó élet sok felétel teljesülését igényli. Nem szeretnék szakmáját nem ismerő pék kenyerén élni, buta hentes termékét fogyasztani, rozoga házban lakni, nem szeretnék kényelmetlen fotelben pihenni és derekat törő ágyban aludni. Ha informatikus vagyok rendkívül bonyolult számítógépekre les zszükségem, orvosként mit sem érek precíz diagnosztika és műtőfelszerelés nélkül stb. Bármihez nyúlok, valaki minőségi munkáját szeretném éreni.

Ebből következően elképzelhetetlennek tartom szakmák rangsorolását. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egyes szakmákhoz több ügyesség, másokhoz hosszabb tanulás, netán más emberi tulajdonság szükséges. Ezt fejezi ki (normál, nem elfajzott esetben) a társadalmi megbecsülés és a fizetés. De hogy egy szakmát, pláne azt igényesen végző szereplőt lenézzek pusztán azért, mert nincs diplomája, nem tehetem, mert uninteligensnek tartanám magamat. Talán primitívnek is.

Ettől még tudom, hogy vannak társadalmak (például a miénk itt és most), ahol a közszemléletet (a felső primitív - inkább bunkó) felsőbbrendűség befolyásol, és bizony hamis közszemlélet ellen harcolni nem csak tudás, de hatalmas bátorság is kell.

Bármely szakmában sikeresnek lenni annyit tesz, azt szeretjük, értjük, igényesek vagyunk benne, és csak a legjobbal elégedünk meg. A siker a környezet elismerése a munkánkról, és ez nem lehetséges, ha azt kényszerrel, nem pedig örömmel tesszük. Az igényes ember örül és elégedett, ha a saját szakmájában tevékenykedhet, mert ez egyben hobbi, szórakozás és felüdülés számára. Meg lehet kérdezni a péktől az esztergályosig, a futballsztáron át a Nobel díjas professzorig. Mind másképp fogalmaz, mind más szavakat használ, de mind ezt mondja.

Az intelligencia nem egyéb, mint a környezetünk ránk gyakorolt hatásaira adott adekvát (tehát a legjobban illő) válasz. Az más kérdés, hogy különféle szakmák művelőit eltérő mennyiségű és minőségű hatások érik, tehát egyik bonyolultabb, másik egyszerűbb választ igényel. Az intelligenciához hozzá tartozik önmagunk alapos ismerete is, tehát ha nem muszáj, nem megyünk ismeretlen területre ténykedni, vagy előtte kellően tájékozódunk. Ha mégis kell, tanulunk és nem kérkedünk. Ezáltal később itt már jobban fogjuk érezni magunkat.

Egyetemista vagyok. Úgy gondolom, hogy nagyon szép és nagyon jó, hogy vannak olyan emberek akik szakmát választanak felsőoktatás helyett. Felesleges az emberekre ráerőltetni, hogy én is diplomás vagyok, neked is kell egy diploma mert anélkül nem vagy ember státuszt. Sajnos a magyar oktatási rendszer idáig fajult. Hogy végzős évben "gáz" kimondani, ha valaki okj-ra jelentkezik egyetem helyett. Majd beadja egy olyan diák aki nem szeretne egyetemre menni, félév után ott hagyja, mert netán felvették és elveszi azoktól a lehetőséget akik tényleg szerettek volna bekerülni.

Sajnos vagy nem sajnos, ma már egy szakma többet ér mint egy diploma, többet keres egy szakmunkás, mint egy diplomás (tény, hogy többet is dolgozik érte.)

Viszont az is tény, hogy van a fordított eset. Amikor egy egyetemista megbukik egy vizsgán, aki nem tudja mennyire nehéz, mondjuk egy szakmunkás (akit még mindig nem nézek le) beszól neki, hogy apuci anyuci eltart, neked csak annyi dolgod van, hogy tanulj. Miközben egyetemeken és szakonként eltérően 60-70%tól van meg csak a kettes.

Mindkét oldalon vannak akik a másik oldalt lenézik, akár fizetés szempontjából, akár intelligencia/tudás szempontjából. Remélem sikerül egyszer majd odáig eljutni Magyarországon újra odáig, hogy nem ez fogja meghatározni a barátságokat, esetleg egy tanár hozzáállását a diák felé.

Én szeretek egyetemre járni és tanulni és tény, hogy van valami az egyetemisták között, ha egy "gólya" ismerősöm megy vizsgázni, elismerően nézek rá mert tudom, hogy mivel néz szemben. Rengeteg ideg, energia rámegy az egészre. Akinek nincs egyetemista ismerőse az elképzelni nem tudja az egészet.