A korházkban a halott emberek zsákolását rábízhatják fiatalkorú iskolai gyakorlaton lévő tanuló gyerekekre?

Ez egy nagyon érdekes kérdés.

Szerintem mentálisan, aki nem erre született megterhelő. De összességében pedig az oktatás szempontjából miben más, mint pl egy villanyszerelői szakma? Ezt is meg kell tanulni, és szerintem jobb, ha most derül ki, hogy valaki nem erre a pályára való. Igenis, fog találkozni ilyesmivel is, bár Diatetikusként talán kevesebbszer, de az esély megvan rá. Szerintem az lehet a baj, hogyha látják rajta, hogy nem okés, de mégsem lépnek, és ő meg csak tűri a dolgot, az nem jó hosszú távon.

Alapvetően a tanulókra szokták rábízni az összes, szakértelmet nem igénylő munkát (bár értelmesebb lenne inkább normálisan bevonni őket a szakmunkába).

Ebbe a csomagolás is beletartozik, ugyanúgy, ahogy a rugdosós, hasmenéses beteg pelenkázása, adott szakdolgozón múlik, hogy a nem ápoló tanulókat is megbízza-e ezzel.

Lehet. Szerintem nem is lenne értelme pont a halottellátást kizárni a feladatok közül, mert sok mindent látnak a kórházban, ami a halálnál is rosszabb.

Egyébként a titoktartás csak beazonosítható betegadatokra vonatkozik. A kórházi élményekről általánosságban szabad (és néha kell is) beszélni. Nem sérti a titoktartást azt mondani, hogy "egész nap halottakat kellett csomagolnom", "sok mostanában a tüdőgyulladásos beteg", vagy hogy "ma láttam egy Whipple-műtétet".

Az viszont igen, hogy "a szomszéd Józsi bácsi tegnap meghalt vastagbélrákban", a lámpagyár igazgatójának trippere van", vagy hogy "a fiúnak, aki benne volt az újságban, hogy kedden elütötte egy autó a Pacsirta utcában, kivették a lépét".