Ha egyetemen egy oktatónál jóval nagyobb a bukási arány, mint az összes többinél akkor az azt jelenti, hogy végre van egy oktató aki normálisan vissza is kéri az anyagot?

Van akinél azért nagyobb a bukási arány, mert a többi tanárhoz képest jobban visszakéri a leadott anyagot, de van olyan is, akinél azért nagyobb a bukási arány, mert közel lehetetlent vár el.

Tegyük hozzá, hogy 1-2-3 félév nem elegendő, hogy adott diszciplínán belül minden ismeretet elsajátítson a hallgató, nyilván az adott terület doktora, aki már 15 évvel ezzel foglalkozik, fog tudni olyat kérdezni, amibe beletörik az ember bicskája.

Nekem is volt ilyen szóbeli élményem, rendesen felkészültem, de a tanár addig kérdezett (többnyire értelmetlen számadatokba, amik ott voltak előtte, tehát ő sem tudta fejből), amíg bele nem buktam és nem tudtam helyesen megválaszolni. Csak is azért, hogy négyest adjon, közben pedig más tanár már 20 kérdéssel korábban elengedett volna egy ötössel, mert a tantárgyi követelményeknek megfelelő tudással bírtam.

Szóval van, aki azért vinnyog, mert lusta mint a dög normálisan megtanulni, és csak panaszkodni tud, van aki meg azért vinnyog, mert becsülettel megtanulta, de a tanár rajta élte ki a komplexusait.

Volt tanárom (pszichológia), akinél tudtuk, rá se néz, dob ré jegyet. Az évfolyam 80%-a dékánival vette fel a végén...

Semmi köze a szakhoz a tárgynak, ezért sz.artam rá, másoltam. Egy témát kellett kifejtetni, első és harmadik alkalommal szó szt ugyanazt írtam, az első egyes lett, a második meg ötös. Na, az ilyenek szórják az egyest, nem azok, akik követelnek.

Nekem mérnöki karon, szakmai tárgyakból 80%-tól indult a 2-es! töltelék tárgyaknál 20%-tól, a többire pedig 40-60%.

Mindig a töltelék tárgyakkal voltunk szivatva :(

Többváltozós a dolog.

Van aki szimplán csak rosszindulatú és akármennyit is készül az ember, ha nem szimpatikus neki akkor úgyis fog tudni olyat kérdezni amit nem adott le / nincs benne a könyvben.

A legfontosabb lenne az ilyen kérdéseknél ráébredni arra, ahogy már előttem is írták, hogy általában egy egyetemen oktatott, szakmai tantárgyra kb. az egész képzési idő kevés lenne, hogy elsajátítsa az illető, nem véletlen olyan hosszú folyamat ám doktori fokozatot szerezni bármiből is. Ezzel általában tisztában vannak az oktatók is, és nem támasztanak irreális elvárásokat, azt kérik vissza, ami lement órán, mégha az csak az egész terület 1-2%-át képzi is, de egyszerűen többre nem volt idő. És az az 1-2% is több száz oldal szokott lenni minimum. Sok helyen, pl. természettudományos vagy mérnöki vonalon még az is hozzáadódik, hogy érteni is kell ám, nem elég csak visszamondani az elméletet.

Azt mondod jobban kéne szórni az embereket. Lehet, ez büfészakon valóban nem ártana, de hidd el nekem, hogy egy normális, komoly egyetemen mondjuk villamosmérnök képzésen nem sokan fejezik ám be, azok közül akik elkezdték! Vagy talán próbáltad? Kétlem..

Azt mondod, milyen szakember lesz így belőlük. Erre azt tudom neked válaszolni, hogy az egyetemen oktatott anyag 95%-át nem használom az iparban a munkám során, pedig mérnök vagyok, és nagyon szorosan az iparban dolgozom. A diploma egy szemléletet ad, egy látásmódot, problémamegoldóképességet és egy nagyon alap, ámbár átfogó tudást, valamint egy bizonylatot arról, hogy igenis végigcsinálta az illető és nem csak lábat lógatni járt be.

Nekem is volt nem egy nem kettő olyan vizsgám vagy ZH-m, ahol puskáztam vagy előre megvolt, hogy miket fog kérdezni az oktató, de ezek javarészt mind tölteléktárgyak voltak és semmit de semmit nem használok belőlük. Az igazi tudást az iparban szedi magára az ember, feltéve ha vevő rá és hajlandó konferenciákra járni és folyamatosan tanulni.