Tanárok, ti hogyan fogadjátok ha a diákjaitok túlságosan kötődnek hozzátok?

Hozzám kötődik néhány, de nem zavaró módon. Volt már, hogy egy diák nekem coming outolt először...Nagyon meglepő volt. Viszont depressziós volt a mássága miatt, aztán szuicid gondolatokról számolt be, mikor az első szerelme szakított vele.

A szüleivel nem beszélt erről. Lenyugtattam, aztán megtettem a jelzést a szuicid kijelentésről.

Tudom, hogy nem vagyok az anyja, de ha én se törődöm vele, lehet, hogy ő is a hírekben lenne.

Volt még egy-két hasonló, a kötődés abban nyilvánult eddig meg, hogy mikor nincs senki és nagy a gond a kis lelkükben, ott vagyok sokadikként a listán. Ezt nem bánom

Igazából engem is a #1 által feldobott pontosítás érdekelne elsősorban. Az ugyanis nagyban befolyásolja a választ.

Az, hogy mi számít "túlságosan" kötődőnek, az mindig két személy között dől el.

Nem két társadalmi pozíció között.

Én szerencsés helyre jártam, közvetlenek, szabadosak, barátiak voltak velünk a tanárjaink, én is ugyanezt képviselem, talán még erősebben is.

Felhívhatnak akármikor, és kérhetnek akármire ami nem illegális.

Volt már rá példa, hogy szombat éjjel fél 2-kor hívtak fel, hogy az egyikük matt részeg, itt vannak tőlem egy utcányira, esetleg haza tudnám-e őket vinni, mert "hányásveszély" miatt amit hívtak taxi nem vitte el őket. Egyszerűbb volt a saját lakásomra vinni őket, felhívtam a szüleiket, hogy itt vannak biztonságban, reggel mindenkit hazaküldök/hazaviszek. A részeg srácot letettük a kanapéra, a többiekkel pedig az erkélyemen átfilozofálgattuk az éjszakát.

Pár kiskedvencemnek, akikért "ölök" ha kell, konkrétan kulcsa is van a lakásomhoz.

A testi kontaktus sem tiltott. Megvannak a lefektetett szabályok, amiket közöltem, azaz övtájékon nem érhetnek hozzám, azon kívül nincs gond. Én is közvetlen vagyok, fiúkat természetesen övtájékon és combon nem érintek, lányokat pedig mell-, fenék-, derék- és combtájékon nem érintek csak úgy, amíg nincs rá szükség.

Ha az kell az egyik srácnak, hogy a hátunkat összevetve depizhesse ki magát, megteheti.

Ha valamelyikük játékosan birkózni akar, benne vagyok.

Ha az kell az egyik lánynak, hogy átöleljem amíg kisírja magát, itt vagyok.

Ha valamelyikük (az egyikük rendszeresen) ölpárnát akar adni és a hajamat cirógatni (férfiként elég dús hajam van és valamiért imádják) amíg a legfrissebb politikai hírekről "filozofálunk", hát legyen.

Az egy régi, befásult, begyöpösödött nézet, miszerint a tanár-diák egy kötelezően alá-felé rendelt, vasfüggönnyel szeparált viszony.

Igen, van egy határ, az a bizonyos szexuális és/vagy romantikus vonal, amit nem szabad átlépni (és erre én is figyelek, hogy soha ne történjen meg).

De azt felejtik el sokan, hogy csak azért, mert az a romantikus határ ott van a távolban, a régimódi tanár-diák viszony pedig a kiinduló-pont, van közte 100 méter, sok más vonallal.

Lehetsz barát, lelkitámasz, ivócimbora, játékostárs, lelki szemetesláda, pszichológus, pótszülő, póttestvér és még sok más úgy, hogy továbbra is még 10 méteres távban vagy a romatnikus/szexuális határtól!

Természetesen itt tér vissza amit még az elején említettem. Minden személyes kapcsolat két ember függvénye.

Egyértelműen nem fogom megölelni azt a lányt, még akkor sem ha sír, aki híres arról hogy bárkibe belehabarodik aki kedves volt vele.

Értelemszerűen nem fogok kulcsot adni a lakásomhoz annak a lánytanulónak, aki nincs azon az érettségi szinten, hogy ne értse félre.

Nem fogok azzal a sráccal lányokról filozofálni, aki gyorsabban váltogatja őket, mint én az ingeimet.

Nem a "csitri-típusú" lánykával fogok vásárolni menni, vagy mélyebben filozofálgatni.

Mindig meg kell ítélni az adott diákról, arról a személyről magáról, hogy van-e olyan érettségi szinten, hogy az ilyen közvetlenebb "kötődés", viselkedés nem lépteti át őt azon a határon, illetve elég értelmes a társuló kommunikációhoz.