Mennyire tudtok teljesíteni téthelyzetben reáltárgyakban (elsősorban matek)?

Klassz kérdés, tetszik. :) Szerencsemre könnyen megy a matek, szeretem is, egyetemi szinten is. Persze tisztában vagyok vele hogy ez adottság is.

Az egyéni foglalkozás elengedhetetlen lenne, mert hihetetlen milyen széles annak a variációja hogy valaki hogy és miért akad el. A pedagóiai módszer nagy hiánya ez, hogy nem keresi a miértjét, nem tárja fel a hibás gondolkodast az egyénben. Ehhez ráadásul sokaknak képessége és türelme sincsen pedagógusként.

Az 1#essel egyetértve alapvető dolgok hianya okoz később kellemetlenségeket. Ha valaki lefagy az csak egy jelző arra hogy nem erti csak magolta, mert így küzd meg a tananyaggal, szerintem.

És persze más kerdéskörbe tartoznak a diszkalkuliások.

Életkorilag túl vagyok már a vizsgázásos koron, de matekból sose stresszeltem. Vizsga/dolgozat/ZH előtt esetleg, de ha már előttem a feladat, az annyira leköti az agyamat, hogy nem "görcsölök".

Az egyedül az idegen nyelv szóbelin volt, az is az életszerűtlen magyarországi nyelvatnítási gyakorlat miatt, ahol úgy kellett volna idegen nyelven megszólalni, hogy

1. megalkotom a mondatot magyarul

2. elemzem, megállapítom hogy oroszul/németül milyen idő, milyen eset, milyen mód

3. összeszedem a szavakat külföldiül

4. összerakom a mondatot a helyes nyelvtannal

5. gördülékenyen és életszerűen kiejtem.

Egy ideje nem blokkolok le. A felvételi volt az utolsó ilyen alkalom, de akkor elkövettem azt a hibát, hogy agyserkentésre étcsokit ettem, és attól fájt a fejem, nehezen koncentráltam, ráadásul ott rövid is az idő. Érettségin viszont volt bőven idő, ott sokkal jobbat írtam, mint akármelyik próbaérettségin, már nem stresszeltem. Végül 98% lett, az a 2 pont hiba pedig figyelmetlenség volt, nem annyira leblokkolás.

Zh-kon kicsit más a helyzet: vannak tárgyaim, amik nagyon nehezek, ott egy után már nem stresszelek, úgy vagyok vele, hogy ha nem megy, akkor vannak ingyenes pótlási lehetőségek, nem ott fogom feltalálni a spanyol viaszt, senki nem néz hülyének, tényleg nehéz anyag. Ettől megnyugszom, és pont így szoktak meglenni a zh-k, hogy nyugodt állapotban fel tudom idézni, hogy mit csináltunk az órán egy hasonló feladattal.

Középsuliban ezt még nem gyakoroltam be eléggé, nem volt rutinom önmagam megnyugtatására, ott volt olyan, hogy leblokkoltam. Habár szerintem a gyerekek leblokkolása mögött az is áll, hogy a tanárok s*ggfejek a dolgozatokkal kapcsolatban (én is tanárnak tanulok, szóval nem tanárellenes izébe akarok fogni, semmi ilyesmi), és úgy viselkednek, mintha egy-egy dolgozat a világ végét jelentené, ha elszúrod az érettségit, és csak 60%-os lesz, akkor te már csak kukás lehetsz, és annyira komolyan adják ezt elő, mintha tényleg így lenne. Utólag én borzasztóan sajnálom, hogy ennek bedőltem, ha újrakezdhetném, tuti, hogy jóval kevésbé stresszelnék ezeken a sz*rokon. Nem ér annyit, hogy 16 évesen elkezdjek őszülni, hogy a súlyom egyfolytában ingadozzon, mindig ingerült legyek.

Magánpraktizáló matektanári vélemény következik (~10 év tapasztalat):

Valószínűleg torzít az, hogy az én tanítási tapasztalatom is más 2, 5, 10 év távlatából, ezt bele kell számolni.

5 és 10 éve is az volt a bemutatkozás alatt, hogy 'szerettem a matekot, de...' és a ... helyére egy tetszőleges osztályt illetve tanárnevet képzeljetek el. Így amit írtál, hogy egyszer elvesztették a fonalat, ez nagyon találó. Ha gond van a törteknél, akkor gond lesz a törtes egyenletnél is és így tovább. Emellett nem szabad elmenni amellett, hogy egy gonosz/fogalmatlan/nem empatikus tanár is örökre eltérítheti a diákot a tanulmányoktól, ami egyre többször fordul elő. Nekem elsőtől 12. osztályig a technikai minimumnak megfelelő 4 matektanárom volt (1-2., 3-4., 5-8., 9-12.), ma már, ha megkérdezek egy diákot, sokszor nyolcadikra lesz 6 matektanára.

Leblokkolás : igen, van ilyen. Annyira nem általános ez azért, tegyük hozzá.

Ami még eszembe jutott, az maga a középiskolás felvételi rendszere. Sokszor köszönő viszonyban nincsenek az iskolában vett témakörök feladatainak kinézete ahhoz képest, amit felvételin kérnek. Azt értem, hogy a felvételi rendszer lényege az, hogy megszórja a mezőnyt, ne 5% írjon hibátlan dolgozatot, mert úgy nem lehet rangsort állítani, de hogy ennyire magántanárt / teljesen más felkészülést kívánjon a sulis matek és a felvételi, az azért elég durva kontraszt.

Emellett a teljesítménykényszer is téves tud lenni, vagy a diák vár el magától ugyanolyan százaléknyi eredményt, mint amit egy sulis dolgozatban ér el, vagy a szülő. Pedig meg lehet nézni az 50 pontos felvételik átlagát, matekból sokszor 20-25 pont között van, ami a suliban vígan hármas (ha nem kettes). Ha ezt nem látja át először a diák, akkor könnyebben jön a drukk és a görcs bennük elő.

Szófosás az egész. Nincs ilyen.

Aki eleget gyakorol, meg tudja csinálni. Leül, előveszi a feladatot, megpróbálja megoldani. Ha nem megy, látja, hogy ezt még gyakorolni kell. Ha megy, akkor kész.

Erre a diákság zöme ma nem képes. Nem hajlandó. Adják alájuk a lovat: Jaj a tanár, jaj a magyar oktatás, jaj a leblokkolás. 18 éves korukra már megtanulnak minden mást hibáztatni, de a picsájukra még nem bírnak leülni, feladatnak nekilátni.

Ha majd mutat valaki egy kísérletet, ahol statisztikai bizonyíték van, hogy éles helyzetben rosszabbul teljesít egy teszten valaki, mint a "nem éles" teszten, akkor majd elhiszem. Ez egy objektív bizonyíték lenne. Hozzáteszem, lehet van is ilyen tanulmány. Nem kerestem még.

De ez, amit a kérdező itt felhoz ellenérvnek ez csak egy magánvélemény. Ez nem objektív bizonyíték. Ez szófosás.