Kisebbségi érzések az egyetemen?
20 éves lány vagyok, másodéves joghallgató. Bevezetőként annyi, hogy a gimnáziumi teljesítményeim mindig nagyon jók voltak, törtető voltam, így nem volt kérdés,hogy folytatnám a tanulmányaimat felsőoktatásban.
Bejutottam jogra, a legelső félévem nem volt a legjobb, voltak mindenféle jegyeim, nagyrészt 3-4 de kettes is becsúszott,nem voltam rá kifejezetten büszke. Ezt követően,második félévben sokkal összeszedettebbnek éreztem magam, jelentősen javult az átlagom. Ennek önmagában örültem, azonban 1. félév végén megismertem egy lányt, akivel ,,tanulótársak'' vagyunk mondhatni, együtt ülünk órákon,megosztjuk egymással az egyetemi élményeinket. (barátnőnek nevezni azért túlzás lenne) Ez a lány minden alkalommal felettem teljesít, és önmagában nem is bántana hogy 3 vagy 4es lett egy vizsgám, de amikor bejelenti hogy neki viszont az is 5, akkor kisebbségi érzésem van.
Ráadásul ebben a vizsgaidőszakban nagyon kiégettnek érzem magam, kb 10 vizsgám volt, eleinte tele voltam ambíciókkal, a második félévi átlagomhoz képest is jobban akartam teljesíteni, most pedig újból kettesem is van,mint első félévben. Kimondottan bánt, hogy hiába teszek bele kétszer annyi energiát a tanulásba, úgy érzem mindig alatta leszek, lemaradva érzem magam, és úgy gondolom, talán lenéz emiatt. Ő valóban nagyon okos lány, és szerencsés is, tudom jól hogy nem kellene máshoz hasonlítanom a képességeim, mégis belül fáj, hogy nem tudom tartani a szintet, annak ellenére hogy szinte minden órán ott voltam, tanultam rendszeresen szorgalmi időszakban is (habár ez a vizsgaidőszak végére már nem ennyire elmondható)
Még jópár évig szaktársak leszünk, és úgy érzem beleroppanok így, ha mindig csalódást okozok magamnak azáltal,hogy realizálom,középszerű vagyok.
Bánt amikor megdícsérik hogy milyen ügyes, engem pedig elintéznek annyival, hogy jó az.
Kezdem azt gondolni, hogy mindig vágytam arra hogy olyan lehessek mint azok akiknek szinte kitűnő vagy esetleg kerek 5 az átlaguk, de ez nem én vagyok, én nem tudom ezt nyújtani ha belepusztulok sem, és fáj a beismerés.
Köszönöm ha elolvastad a (talán kicsinyes) szövegem.
válasza:
válasza:Én gépészmérnökin vagyok, 21 éves lány.
Négyes az átlagom, 3-as, 4-es jegyekkel. A legtöbb szaktársam kitűnő.
Semmivel sem vagyok kevesebb vagy értem rosszabbul az anyagot mint ők. Vizsgahelyzetben rosszabbul teljesítek. Beadandóknál jobban.
Ilyen a beállítottságom.
Valószínűleg te is ilyen vagy, annyi nehézséggel hogy jogon inkább vizsgák vannak.
Amúgy nem az a normális hogy valaki színötös. Az inkább kiemelkedő.
válasza:Én más szakra járok ugyan, de leírom milyen gondolataim vannak.
Ne többet tanulj, hanem okosabban. Tök jó, hogy van a környezetedben valaki, aki ügyesebb, lásd meg ebben a fejlődés lehetőségét.
Az kiderült már, hogy ő mit csinál máshogyan? Ha neki valami jobban megy kérj segítséget. Nem ciki. A másik, ami eszembe jut, hogy írtad, hogy majdnem minden órán bent vagy. Megéri bemenni? Én pl. otthon sokkal többet megtanulok néha annyi idő alatt bizonyos tárgyakból, mintha beülnék órára. Ha finomhangolod a tanulási módszereidet állandóan, akkor egy idő után majd belejössz, és jönnek azok a jobb jegyek is, és nem kell hozzá dupla annyit tanulnod.
Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor rájöttem, hogy mikre lehet az egyetemen megszerzett tudást hasznosítani a való életben, úgy nagyon hatékonnyá vált a tanulásom. Ne jegyekben mérd a sikeredet. Amiket tanulok azt el szoktam magyarázni egyetemen kívüli embereknek, akik abszolút semmit nem tudnak arról a területről, és ha megértik, akkor az nekem óriási sikerélmény mindig. Ezerszer többet jelent, mint egy ötös egy tárgyból.
válasza:Eddig nagyon jók a válaszok!!!
A 3-as bölcsessége engem is elgondolkodtatott.
válasza:Sokan éreznek szerintem hasonlókat. Tanár függő is, szimpátia függő is, ezen szerintem kár stresszelni. A lényeg, hogy a diplomád meglegyen, és ha így haladsz, egy napon majd kézbe foghatod azt, ami azért kevés embernek sikerül.
Nagyon jó, hogy van egy kitűnő tanulótársad, hiszen tőle is tanulhatsz, vele együtt is fejlődhetsz. A kulcs szerintem ott van, hogy előnyödre próbálod váltani a hátrányod, vagyis ahelyett, hogy rivalizálnál, less el különböző fogásokat, talán próbálj meg közelebb kerülni a tanulótárshoz, ha nálad is oké, legyen a barátnőd, és tanuljatok együtt.
Akkor sem kell elkeseredned, ha mégsem te leszel az osztályelső. Az embereknek más és más képesség adatik meg. De mindenkiben ott van valami, amiben a legjobb.
Én például sosem leszek híres jégtáncos. Elmehetek venni egy korcsolyát, és felmehetek a jégre, évek kemény munkájával kitanulhatom, és igen, tehetek szép mozdulatokat a jégen: De az, aki eredendően erre született, kevesebb munkával sokkal nagyobb hírnévre tesz majd szert, és nagyobb sikereket ér majd el, mint én.
De én nem bánom, hiszen csak együtt, közös erővel lehet a harmóniát megteremteni, ő sem lehetne e földön mindenben, mások nélkül tökéletes, és te is kevesebbet érsz nélküle, nélkülünk.
Köszönöm a hasznos válaszokat!
Utóbbi válaszolónak: már megpróbáltam több mint másfél év alatt közelebb kerülni hozzá, viszont kijelentette hogy ő csak elvan velem itt és ennyi, idegesítette az is, ha hívom találkozni.:)) Tehát emiatt maradt csak tanulótárs, ahogy hivatkoztam rá fentebb.
Egyébként tudom hogy nem ciki segítséget kérni, (tőle vagy mástól) de úgy látom kb ugyanazt a metódust alkalmazza mint én: előveszi az anyagot, sokszor elmondja, csinál kis jegyzeteket.. Azt tudom, hogy mindig 5 volt és észrevettem, hogy gyakorlati órán is gyorsan vág az agya.:)
Talán rám jellemzőbb, hogy lefagyok, vagy nehezebben jut eszembe valami.
DE nagyon pozitívak a válaszok
válasza:Kérdező!
Megértelek, de neked meg azt kell megértened, hogy nem vagy olyan, mint ő.
Vannak emberek, akik csak elolvassák egyszer az anyagot vagy elég nekik az előadás is és már tudják. Nem kell megszakadniuk és nem kell bele munkát fektetniük.
Más meg vért izzad, mire megtanulja.
Szerintem tök igazságtalan!
De ez van, sajnos!
Jobb, ha elfogadod és örülj, hogy már itt tartasz, mert másnak meg melletted lenne kisebbségi érzése.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!