A szüleim nem engedik, hogy passzíváljak. Mit tegyek?

Ha egyetemre jársz 18 év felett vagy, kb azt csinálsz amit akarsz. Nem tudják megtiltani hogy passziválj, se kötelezni arra hogy olyan szakra járj amire nem akarsz.

Ha passziválni akarsz passziválj, ha meg ennyire el vagy otthon nyomva menj messzebbi egyetemre szeptembertől és pályázz meg kolit. Orvosként azért ennél jóval önállóbbnak kellene majd lenned.

"Mit tegyek?"

A) Ellenszegülsz > lehet kidobnak

B) Engedelmeskedsz > nem bírnád

C) Keresel másik szakot

Én szülő részét mindig megértem, mert nem sokan engedhetik meg, hogy eltartsák* a már munkaképes gyereküket/örülnének ha kevesebb lenne rajtuk a teher, de ettől nem kéne olyan szakot csinálnod amit gyűlölsz.

Hát, ez nehéz. Nem egyedi a problémád, rengeteg ilyet olvasok, nálam is hasonló szitu volt.

Ha náluk laksz, nem vagy önálló, akkor mérlegeld, hogy mit veszíthetsz az által, ha esetleg elkezdenek fenyegetni, kirakni stb. Egyáltalán nem kötelességük eltartani már.

Én ezt az egészet úgy oldottam fel, hogy elmentem dolgozni, önálló lettem, innentől kezdve nem tudtak beleszólni az életembe.

Ne engedd el az álmaid. Sajnos ezek szerint a szüleid konzervatívak, és nem is annyira engednek szabadon dönteni, mint azt már egy ennyi idős emberkének kellene.

Egy életre megutálod azt, amit most csinálsz, ha neked ez nem a szíved "választottja".

Beszélj velük erről, és komolyan. Ha nem lesz változás, akkor pedig van egy nehezebb út. Meló és tanulás(Orvosinál ez kb lehetetlen), vagy diákhitel, de akkor veszettűl jól kell, hogy teljesíts.

Én sok sikert kívánok neked.

Ha szeretnél orvos lenni ahhoz 12 állami félévre van szükséged. Tehát passziválnod kell, már csak azért is, hogy ne kelljen majd 1.5 milliós tandíjat fizetned félévente.

Szerintem mindenképp önállósodnod kell, mert a szüleid nagyon toxikusak. Sajnálom. Belekényszerítenek valamibe, amit utálsz, nem figyelnek arra amit mondasz, nem hallgatnak meg stb.

(Egyébként részben persze érthető hogy nem tudnak/akarnak eltartani egy keresőképes felnőttet még 7+ évig)

Megoldás: Elköltözöl, keresel munkát. Vagy kitalálod mit szeretnél tanulni, és kolis leszel, akkor kevesebbet kell dolgoznod. Orvosi mellett nem biztos hogy lehetséges, hogy dolgozz. Ez viszont a szüleid jófejségén és pénztárcáján múlik, hogy támogatnak-e.

Egyéb opció, hogy találsz egy támogatót (pl sugar daddy vagy ilyesmi). Vagy dolgozol és teszel félre erre. Vagy ha kolis vagy és vidékre mész pl Szegedre, akkor egészen keveset kell dolgoznod hogy meg tudj élni. Pályázol szociális ösztöndíjra meg minden hasonlóra. És vigyázol, hogy max 1 félévet csússz (orvosisoknak 14 állami félév jár, de te ugye egyet már biztosan elhasználtál)

Ez egy összetett probléma, viszont te egy önálló, felnőtt ember vagy. Senki sem döntheti el helyetted, hogy mit szeretnél csinálni.

Ha nem tetszik hagyd abba minél előbb, mert ha lezársz bizonyos félévszámot és nem fejezed be a képzést, akkor az állambácsi visszakéri a tandíjat, ami a gytk-n is igencsak borsos.

Átérzem a helyzetedet, én a szüleim nyomására elvégeztem a gytk-t, dolgoztam is, de a szívem szakadt meg, hogy nem orvos lettem. Most, 26 évesen visszaültem az egyetemre és csinálom. Arra viszont készülj fel, hogy az áok nem leányálom és rengeteg unalmas tantárgyad lesz. Nem leszel se isten, nem fogják a kezedet csókolni sehol sem, mert orvos vagy. Rengeteg ilyen évfolyamtársam van, akiket ez hajtja, és hatalmasat koppantak, hogy mennyire unalmas és nehéz 1-2 tantárgy és az emberek nem néznek rájuk máshogy, mert orvostanhallgatók, sokan ott is hagyták már.

Gondold át nagyon alaposan, hogy mi a motivációd és ha az áok, akkor ne passzíválj, hanem hagyd ott a francba és beszélgess el a szüleiddel. Ez a te életed, viszont abban van ráció, hogy le akarlak beszélni az orvoslásról.

Melós szakma, az ünnepektől, hétvégéktől elköszönhetsz és mentálisan is kifacsaró.

Ha tényleg ezt akarod csinálni vágj bele!