Tanár legyek, vagy orvos/kutató?

Normálisabb egyetemi szakok nem a bulikáról szólnak. Egy gyógyszerész, vegyész, orvos, szinte minden mérnök nem kicsit megszenved az egyetemmel.

Mondjuk azt nem értem, hogy az hogyan jön ide, ki mennyit bulizik az egyetemen, de pedagógusok a bölcsészekkel együtt ilyen téren erősen vezetnek.

Arról nem is beszélve, hogy mind jártunk középiskolába. A tanároknak ha 10 százaléka csinál érdemleges munkát már sokat mondok. Tanítani nem tudnak traumatizálni annál inkább. Felelősségük semmi nincs, amíg nem hal meg a gyerek minden ok. A tudásukat frissíteni nem kell. Gyakorlatilag ugyanazt a sz.rt adják le évtizedeken át. Arról nem is beszélve, hogy nincs még egy olyan szakma aminek ennyi szabadsága lenne.

Egyébként betegként is a munkakerülő drogosok és alkoholisták után messze ők a legrosszabbak, mert semmihez nem értenek az emberi testhez pláne nem, de olyan szinten baromi okosnak hiszik magukat, hogy az hihetetlen, arról nem is beszélve, hogy bő felük masszívan személyiségzavaros is és egy kutyát nem szabadna rájuk bízni, nemhogy egy gyereket.

20000 karakter nincs 10 oldal, ennek meg a pedagógusokat ismerve 90 százaléka rizsa. Ami a prezentációt illeti, aki járt már bármilyen konferencián tudja, hogy rövid prezentációt sokkal nehezebb csinálni, mint hosszút, a 60 perc pedig alapból értelmetlen mert a hallgatóság az első 30 perc után pont le fogja szarni mit mond az előadó. Ezt mondjuk pedagógusként illene tudni.

Az hogy hány vizsga van egy szemeszterben lényegtelen. Orvosin a legnehezebb szemeszterben 4 volt a legkönnyebben meg 10.