Hogy tudnak sokan ennyi kevés tanulással teljesíteni jogi és orvosi egyetemen?

én azért bírom a hosszú tanulásokat, alapvetően én szorgalmi időszakban baromi sokat dolgoztam, mert otthonról egy fillért sem kaptam

ez meg a diákhitel

inkább az volt a probléma, hogy ha én este 10kor nem megyek aludni, akkor holnap nem tudok 6kor fél7kor felkelni

hogy meddig lehet bírni a napi 8-10-12 óra tanulásokat? hát ameddig tart a motiváció

mert egyébként bennem is megfogalmazódott párszor, hogy ez a szaros diploma egyszerűen nem ér ennyit

feltételezem, hogy nem véletlenszerűen vannak összehányva a törvényszövegek, hanem a jogi szaknyelv formai és szerkezeti szabályai szerint

világos, hogy nem mondhatod azt sarkalatos törvény helyett, hogy azaz izé, amihez 2/3os felhatalmazás kell az izétől

Ez olyan hülyeség, hogy nem lehet 10-12 órákat tanulni egy vizsgaidőszakban naponta, mert lehet. Erre vannak a szünetek, hagyni kell az agyadnak egy kis felfrissülést, de igen, másfél hónapnyi vizsgaidőszak még pont annyi idő, amennyi alatt ezt bírni lehet. Lehet van olyan, akinek nem kell ennyi idő, de én például baromi részletesen, felépítve szeretem tanulni az anyagot, amikor van lehetőségem persze, ebbe pedig bele kell tenni az energiát. Mondjuk az is tény, hogy ismételni is csak ritkán ismétlek, mert általában már elsőre úgy megtanulok mindent, hogy elég legyen utána max egy átolvasás.

Az anatómia meg pl. pont olyan tárgy, amit szerintem ott csesznek el az emberek, hogy mindent csak bemagolni akarnak belőle. Soha nem kaptam négyesnél rosszabb jegyet belőle így az első évem alatt, és nem azért, mert akkora zseni vagyok. Ez pont olyan tárgy, amit logikusan fel lehet építeni, nem csak random struktúrákat megtanulni, hanem átlátni, mi hogyan viszonyul mihez és miért. Az orvosi latinban is rengeteg logika van, sokszor kerülnek elő ugyanazok a kifejezések, meg kell találni benne a rendszert. Ha az ember csak random tanulgatja, ami olyan fontosnak tűnik, akkor nyilván szenvedni fog, mint a kutya.

Ismertem egy csini, szöszi, babaarcú csajt, aki 3 évig csak bejárogatot, bulizgatott, a könyvtárban lógott a fősulin.

A barátnői mindig mondták, hogy egy igazi zseni. Persze mi csak röhögtünk ezen.

A negyedik év elején szóltak Neki, hogy már csak egy államilag támogatott éve van hátra, és még szakpárt is választania kell.

A tanár azt mesélte, hogy ekkor megkérdezte, melyik szak, amelyiken csak sokat kell olvasni, és agyalni, mert az megy Neki. A tanár mondta, hogy a filozófia. De mivel a nulláról kezdi, hetente 4-5 könyvet kellene elolvasnia.

A csaj visszakérdezett: És lesz valami nehézség is?

A tanár megmosolyogta, de elvállalta a konzulens szerepét, mert, ahogy mondta, erre kíváncsi volt.

Szinte mindenki egy öntelt idiótának nézte a lányt, csak a közeli barátai mondták, hogy a kisujjából kirázza.

Eljött az év vége, a csaj vallástudomány-filozófia szakpáron lediplomázott, de úgy, hogy az egyik meghívott tanár a vizsga végén külön odament hozzá, hogy ő még egy ilyen könnyed diploma védést nem látott, pedig már régóta csinálja.

Azóta inkább nem ítélkezem külső alapján.

És mielőtt valaki beszólna, hogy ez "csak" bölcsész tudomány, jobb, ha előtte beleolvas egy kis Hegelbe, a filozófia nagyon nehéz tudomány ág.

A lényeg, hogy vannak nagyon jó képességű emberek, akiknek könnyen megy a tanulás.