Hülyeség lenne bevállalni egy járműmérnökit?

"Sokak szerint a 30 felé közeledve már nem kéne ilyet bevállalnom, ezt a szakot 18-20 éves korban érdemes elkezdeni"

És kit érdekel, hogy a saját ürülékében fetrengő sok proli mit gondol? Mi ez, hogy 30 felé már nem kéne? Van erre valami törvény? Vagy csak ők is azt akarják, hogy te is a sz.rban fetrengj mint ők? Ha úgy érzed, nagyon szeretnéd, ez a vágyad, meg kell próbálni, első félévbe úgyis kiderül a matekon, hogy való vagy-e erre a szakra, vagy sem. Ha mégse, akkor legalább rájössz, és nincs majd évek múlva sz.r érzésed, hogy megse próbáltad. Ne a nyomorult tehetetlen ismerőseid tartsanak vissza. Ha valamit elvégzel, több vagy vele, mintha nem végzed el, mindegy hány éves vagy

"ha laikusként mégy oda akkor elég hamar ki fogsz bukni."

Ekkora baromságot. Sokan úgy mennek oda, hogy váltani akarnak, simán lehet úgy is tanulni levelezőn, hogy más területen van. Mert szted a nappalisok úgy mennek oda hogy tudják mi van?

#4: Barátom a nappalisoknak 14-18 héten át napi 8-12 óra áll rendelkezésre a tananyag elsajátítására ami során végig konzultálhatnak, szakkollégiumokba és laborokba járhatnak, feladatokat oldhatnak meg és gyakorolhatnak. S még így is nagyon kevesek tudják megcsinálni képzési időn belül.

A levelezősöknek egyben kéthente ledarálják az egészet és annyit tanul amennyit ideje engedi (többnyire egy kicsit a vizsgák előtt). Ha valaki 30 évesen úgy megy oda, hogy először fog műszaki rajzot látni az halott - a mérnöki nem egy bölcsészképzés. Persze vannak mendemondák, hogy a levelezősöknek állítólag mindig a könnyebb feladatlapokat adják, de ezekre nagyon nem érdemes építeni egy diplomát.

Úgy látom, ez az előttem szóló 0%-os frusztrációból jelentette és töröltette a kommentem, aminek köze volt a kérdéshez, és a kialakult vitához.

Csak azért is leírom még egyszer, igyelszek trágár kifejezések nélkül, annak ellenére, hogy egy kifogást kereső, tilikus egyhelyben topogó magyarral van dolgom.

Szóval, nem, nem kell minden egyes szakon fél évet megpróbálnia, hiába vered magad, viszont ha van egy álma vagy egy komolyabb vágya, akkor egy próbát megér, és nem, ez esetben nem kell a filléreket számolni semmittevő, kifogást kereső, egyhelyben topogó, saját kudarcait magyarázó ember létére, hanem azzal a tudattal él tovább, hogy megpróbálta, mégse jött be, nem ment neki stb. Ha nem próbálja meg úgy, hogy nagyon akarta, akkor mindig is ott lesz benne a mi lett volna ha érzés.

Ha pedig kudarcot is vallana, a kudarc néha kell, ebből is tanulni. Minden sikeres ember vallott már kudarcot. Neked meg jó egyhelyben toporzékolást pszicológus atya. Jelentgesd ezt a kommentet is. 😂