Melyek ezek az egyetemi szakok, amelyek szerintetek..?

Erre nagyon nehéz válaszolni. Én egy közepesnek mondott szakról mentem át egy nehezebbre és sokkal jobban teljesítettem, sokkal szívesebben tanultam, könnyebben is ment. Általánosságban minél több a matek egy szakon, annál nehezebbnek tartják és minél humánabb, olvasmányosabb, készségalapúbb, annál könnyebbnek. Ez lehet nagyon hamiskás, mert egy könnyűnek mondott bölcsész szakot, mint például az anglisztika, egy magamfajta 0 nyelvérzékkel megáldott egyed legalább 10 év alatt végezne el, ha egyáltalán... És valószínűleg egy történelemszakon is többet gondolnék a kötélre meg a vasúti sínekre, mint az évszámokra. Művészeti szakra meg fel sem vennének a mórickarajzaim miatt. Viszont a biológiát például teljesen logikusnak és határozottan érdekesnek tartottam mindig is, nekem az inkább a könnyű szak, pedig rengeteg embert korrepetáltam biostatisztikából. Egyébként nem biológus a szakmám, mérnöknek tanultam és teljesen meg vagyok vele elégedve. :) Ott is az tetszik, hogy az egész olyan, mint egy hatalmas lego. Van végtelen kis eszközöd meg elemed és olyan dolgokat raksz össze belőle (bizonyos keretek között), amilyet csak akarsz. De tudom, hogy másnak nem szentesítette ennyire a cél az eszközt és az integrálásnál megköszönte a lehetőséget és távozott a szakról...

Arra is érdemes ugye gondolni, hogy milyen a munka jellege. Például van ápoló ismerősöm, egy nem túl könnyű, de azért teljesíthető szaknak mondanám. De amit az ápolók munkában kapnak a nyakukba, a sok türelmetlen páciens, az orvosi arrogancia, a sok, erős gyomrot igénylő feladat, az ügyeletezés, a stressz. Hát csinálná a k*rvaanyja. Szóval nem csak az a 3 év számít. Azt át lehet vészelni. Az a 30 év, ami utána jön, na az a nem mindegy. Ezt én is benyaltam, azzal a lendülettel fordultam ki szakmai gyakorlatról az első szakomon, amint szembesültem vele, hogy hogyan kellene dolgoznom. És ráadásul pocsék is voltam benne. Emlékszem, hogy hogy bőgtem anyámnak, hogy szívtam 2 évet a semmiért. No mindegy!

Ami keresett, nos ez is érdekes kérdés. A tanár is keresett, pedig sajnos sok tiszteletet és fizetést nem kap... Garantáltan lesz munkája, ahogy az orvosnak is, de milyen áron, hol, milyen megkötésekkel? Ami úgy keresett, hogy meg is fizetik, az jelenleg a gazdasági-informatikai-műszaki szentháromság, abból sem minden szak, de a nagyja. Ezek a területek gyorsan fejlődnek és differenciálódnak, így elég nagy a felvevőképességük is (legalábbis a közeljövőre nézve, a távoli jövőt meg nem tudja neked mondani senki). Viszont áldás és egyben átok: többségük nehéz egy humán beállítottságú ember számára (mint amilyen a többség) és ráadásul folyamatos képzést igényel, pont a fejlődés üteme miatt. Vannak azok a szakmák, amiket az ember egyszer letol a torkán és azzal a tudással magabiztosan elvan élete végéig (kis túlzással), és van az, amit ha utálsz, csak mégjobban utálni fogsz, mert csak rakódnak rá az új ismeretek a listára és örökké abban a pokolban maradsz. Na, ezek a területek ilyenek.

De mindenben meg lehet találni a szépet és a negatívumot is, ez egyéni preferenciák kérdése. A legjobb barátom mondta pont nekem, hogy képtelen lenne végezni az én munkám, mert neki egy helyben ülni és gondolkodni egész nap felér egy vallatással. Ő egyébként szakács.

Hát, kinek mi a könnyű.

Nekem pl a matematika szak (nekem ez a legkönnyebb, bármi nehezebben menne). Semmi magolás, nem időigényes (nincs pl makettezés), teljesen magától értetődő, logikusan felépített, nincsenek felesleges tölteléktárgyak.

Hiányszakma, én BSc másodéves koromban már bőven dolgoztam kapcsolódó területen. De rengeteg cég vár matematikusokat. Banki területre pl, de sokan mennek más határterületre pl data science.

1. Kérdésedre:

Nem szeretnék olyan szakot írni amiről csak hallottam, hogy könnyű. Nem sorolok bölcsész szakokat, ilyesmiknek a közelébe se megyek :D Természettudományi kar szakjait viszomt elég jól ismerem. A földtudomány, földrajz, környezettan, környezetmérnök elég könnyű szakok. A butákat is gyakran átrugdosság legalább egy kettessel, hogy ne fogyjon el a hallgató.

2.ra nem tudnék válaszolni.