Miért ne legyen büszke rá az, akinek diplomáj van?

Az, hogy esetleg mások mit mondanak rosszmájúan, ne tartson már vissza attól hogy büszke legyél az elért eredményedre.

Hogy miért mondják amit mondanak, az más kérdés. Vannak szakok, ahol a végzettek közül sokan diplomát nem igénylő munkakörben helyezkednek el, ebbe könnyű belekötni annak aki akar ("mi értelme volt diplomát szerezni, ha végül nem is közvetlenül szükséges/hasznos"). Sokan amúgy tényleg csak időhúzásból kezdenek egyetemre járni, amíg kitalálják, mit akarnak kezdeni magukkal, ezt meg nem mindenki engedheti meg magának pl. ha a családja nem tudja támogatni közben. Szóval akad bőven szűklátókörűségből vagy irigységből eredő frusztráció a diploma lenézése mögött. (Elég csak ránézni pl. itt a gyakorin rendszeresen előforduló bölcsészeket szapuló megnyilvánulásokra.)

Ennek a tévhitnek egyébként van valóságalapja, de egy kicsit fel van nagyítva. Én azt mondom inkább, hogy a diplomával való nagyzolás áll fordítottan arányban a tényleges tudással. Általában azok, akiknek nincs semmi érvük, akkor húzzák elő az „én diplomás vagyok” kártyát, és innentől kezdve a vita véget is ér, bizonyos tekintetben. Főként azoknál jelentkezik ez, akik egy „könnyen” teljesíthető szakot végeztek el (ez alatt azt értjük, hogy csak a leadott anyagot kell papagáj módjára visszamondani, nem úgy, mint például egy mérnöki szakon, ahol a leadott elméletet kell tudni a gyakorlatban is megmutatni). Emellett úgy tartják, hogy a tanulás alázatossá tesz, mert minél többet tanulsz meg, annál jobban rádöbbensz, hogy mennyi mindent nem tudsz, és aki erre az önreflexióra nem képes, az valószínűleg nem tanult keményen az egyetemen.

Büszke lehet magára, de ne tegyen úgy, mintha más (akinek nincs diplomája) értéktelenebb ember lenne.