Nincs értelme iskolába járnom, egyáltalán élnem az alábbi dolog miatt?

Nem tartasz még ott -> van még időd -> fel tudsz készülni -> kevésbé múlik a szerencsén.

Probléma -> megoldva.

Én még azt is hozzátenném, hogy mentem már át úgy dolgozaton, hogy előtte levő nap után semmit nem aludtam, ha jól emlékszem. Emiatt nem biztos, hogy megbuksz.

Úgy meg, hogy keveset aludtam, többször is mentem át. Egyetemen is írtam 90 % feletti dolgozatot. Ez jelenthet motivációt. : )

Különben pedig egyrészt nem biztos, hogy olyan tételt húzol, amire nem tanultál, másrészt, ha át akarsz menni, és/vagy nem akarod, hogy ez legyen, készülj fel!

A 90 % feletti dolgozatot úgy írtam, hogy előtte keveset aludtam.

(Utolsó vagyok)

(Ismét az utolsó vagyok)

És ha felmerülne feleltem is már úgy, hogy jeles lett az eredmény, úgy hogy előtte levő nap keveset aludtam.

Huh, hát azért ennyire nem tragikus a helyzet, ahogyan Te látod.

A legegyszerűbb, ha minden tételt megtanulsz, és akkor nem kell félned tőle, igazából máshogy nem megy. Mindenki utál szerintem szóbelizni, és mindenki izgul. Én szinte rosszul leszek a vizsgákon (jogi vizsgák, az érettségi ehhez képest...).

Egyébként az írásbeli sokkal többet ér, mint a szóbeli vizsga. Csak egy példa: a töri írásbelim 80 pontos lett, a szóbelin jó tételt húztam, mindent elmondtam, de végeredményben csak 86 pontos lett a töri érettségim. Az írásbelinél biztosan nem izgulsz majd annyira, hogy ne jusson eszedbe a válasz, lesz időd gondolkodni, lenyugodni. Amúgy megnyugtatlak, hogy én pl. végig lazáztam a gimnáziumi éveket, utáltam tanulni, csak az érettségi évében kezdtem tanulni, és kimondottan a tételekre ráfeküdni. Töriből is csak kettes voltam végig, és mégis 5-re vizsgáztam. De mindenképpen tanulj az évek alatt is, mert nekem így nagyon nehéz volt behozni a lemaradást.