Hogy gondolják az egyetemen, hogy csak 3x hiányozhatsz minden óráról?

Cicám, ennél szarabb sorod lesz főállásban...

Jaj, hogy képzeli a csúnya egyetem, hogy az óráid negyedét ellóghatod! Micsoda tragédia, hogy majdnem egy hónapot hiányozhatsz a szemeszterből!

Annyi idő alatt még egy perforált vakbélgyulladással műtött beteg is felépül... 🤦🏻‍♀️

Értem az indulatot, és az igazságot a kommentedben, kedves 11-es, csak ezt a mentalitást ne! Légyszi, csak ezt ne! Nekem munka és család mellett ötször annyi időm van magamra, a pihenésemre, a sportolásomra, a szabadidős tevékenységemre, mint anno egyetem mellett volt. Persze szabad bölcsészeten lehet, hogy ez nem így van, de a pszichológiát anno elég szar volt elvégezni, és mellette mondjuk pár percet mással is foglalkozni, ami nem egyetemi teendő, hidd el. Három hiányzás ide vagy oda.

És ez még csak pszichológia volt. Láttam, hogy a húgom a jogos és az unokaöcsém az orvosin mit műveltek. Olyan aszkézist te a bibliában nem látsz, mint rajtuk. Úgyhogy ezt a "majd főállásban, majd a gyárban, majd a purdék mellett, majd asszony mellett megtanulod, hogy mi az élet" típusú baromságot ne nyomassuk, mert egy bullshit sztereotípia, mindkét oldalról.

11-re: nem lenne baj a bejárással, ha lenne értelme. De legtöbbször csak időpocsékolás. A diákat kiadják, mást meg vizsgán nem szoktak kérdezni, ha mégis, akkor sem olyan mértékben, hogy az veszélyeztesse az átmenő jegyet.

Sokszor voltam úgy, hogy szerdán este úgy mentem haza az egyetemről, hogy hulla fáradt vagyok (9 előadás egymás után), még nem tanultam a héten még semmit, csak aláírtam a nevem a különféle katalógusokra (akár előadásokon is). Emiatt kénytelen voltam hétvégén tanulni, de szombat reggeltől vasárnap estig. Azaz mondjuk 3 hónapig egyáltalán nem volt pihenőnapom. Egy sem. Az úgy azért már tud fárasztó lenni, főleg mentálisan.

Irigyeltem azokat, akik előadások alatt tudtak valami mást tanulni, én nem tudtam. Inkább csak bámultam ki a fejemből. (Vagy lógtam.)

Nem azzal van a baj, hogy ez így működik, mert rengeteg dolog működik sajnos így... Sok munkahely sem toleráns sajnos. De van, amelyik igen.

Az a baj, hogy ez kizárólag így működik. Én is unom, hogy dedósnak vagyok kezelve egy olyan képzésben, amit magamnak kell állnom. Nem azért, mert beteg vagyok vagy bármi okom lenne hiányozni, hanem mert nem tartom indokoltnak az oktatás színvonalának fényében azt, hogy köteles legyek bejárni. Megtehetnék, hogy csak és kizárólag vizsgázni, zhzni, valamint az adott laboron előírt kompetenciákat demonstrálni kelljen bemennem. Nem azért, mert lusta vagyok, hanem mert meg tudom tanulni önállóan és ha átmegyek egy számonkérésen, az azt jelenti, hogy ténylegesen megütöm azt a szintet, ami a kurzus elvárt kimenetele...

Én a munkahelyemen is ahhoz szoktam, hogy nem kell bejárnom, nem kell kiiratnom magam táppénzre egy hőemelkedés miatt, ha vagyok olyan állapotban ennek ellenére, hogy otthon megcsináljam a nap végére a teendőimet mások megfertőzése és fölösleges talponlét nélkül. A munkahelyem nem liheg a nyakamban, mint egy óvodás gyereknek, aki nem képes magáért felelni, hanem rám hagyja, hogyan végzem el a dolgom, amíg azt látja, hogy elvégzem. Legfeljebb az egyeztetésre kiírt meetingek vannak időhöz kötve, minden másban elhiszik, hogy nem egy magatehetetlen darab szar vagyok, hanem egy felnőtt ember, saját józan belátással, felelősségtudattal. Ezt elvárnám egy olyan intézménytől is, amit én pénzelek, hogy oktasson (aminek egyébként hiányosan tesz eleget) és bizonyítványt szolgáltasson a tudásszintemről.

Nem, nem vagyok 18 éves kis takony, akinek tévképzetei vannak a világ működéséről (nem Magyarországéról, a világéról, amiben látom megvalósulni ugyanezt másképp), 27 éves vagyok 3 diplomával, láttam már eleget ebben a szaros rendszerben, ahova munka mellett járok lassan 10 éve és ahova örömmel járnék mégtöbbet, ha nem lenne ennyire poros és gyökér, mert szeretek tanulni.

Mocsok dolog, hogy alig van távoktatásban induló képzés idehaza. Szerencsére külföldön van, így aki akarja, megteheti, hogy ott szerez diplomát innen, ha már a saját országa áthidalhatatlan akadálynak tartja azt is, hogy a szomszéd városból teljesítsen.

Ugyanolyan begyöpösödött vicc felfogás ez is, mint ami nagyon sokáig ment a munkahelyeken is a kötelező bejárással, teljesen indokolatlanul sok esetben. Szerencsére azt a rendszert nagyrészt lerombolta a covid. Én sem mennék soha többé olyan helyre, ahol nem dolgozhatok otthonról...

#18

Én szagoltam egyetem közelébe. Sőt, 10 éven keresztül azt szagoltam. Vannak rugalmas munkahelyek, de bizony vannak olyan munkakörök, amiben ezt nem lehet eljátszani.

Nekem speciel olyan a munkám, hogy nem kerülöm ki sem a kötelező, napról napra tanulást (amit nem csak munkaidőben csinálok, hanem extra órákban otthon), illetve a stresszelést sem. A bejárást már igen, illetve munkában az ilyen esetekre ott a táppénz... Ettől függetlenül nincs mindenkinek könnyű munkája. Rengetegen dolgozunk nagy nyomás alatt és sokunktól követelnek meg feszített figyelmet, precíz és naprakészen tartott tudást. És ez annál inkább így van, minél magasabbra ér az ember a karrierjében.

Persze, ez elkerülhető bizonyos munkakörökben, valamint bizonyos szintig más munkakörökben is. De aki azt mondja, hogy feltétlenül könnyebb a munka, mint az egyetem, annak fogalma sincs más munkájáról.

Egy biztos: a munka könnyebb, mint a munka és az egyetem párhuzamosan. Én azt is csináltam, sajnos egyik oldalról sem fogadtak el kifogást a másik miatt. Nem mártírkodni szeretnék, de végső soron én döntöttem úgy, hogy párhuzamosan vállalom a kettőt. Én vállaltam, én felelek azért, hogy tartani tudjam.

Ha mást nem, ezt az alapvető felelősséget illik elsajátítani felnőtt korra. Buktam én is tárgyat emiatt, csúszni szerencsére nem csúsztam, de simán megtörténhetett volna az is. Ebben nincs semmi, amit szégyellni kellene. Egyedi életek, egyedi problémák, nem mindig jön ki jól a lépés.

De illik elfogadni, hogy ha ilyen történik, az így alakult. Nem biztos, hogy tehet róla más vagy én. Viszont amit én vállaltam, azzal tisztában kell lennem, hogy olyan dologra mondtam igent, amiben ez benne van a pakliban. Nem volt zsákbamacska, hogy 3 óráról lehet hiányozni. Az sem, hogy be kell járni. Fogadjuk már el háborgás nélkül, hogy ha nem tartunk be szabályokat, amikre korábban bólintottunk (függetlenül attól, hogy nem tudjuk betartani vagy nem akarjuk), akkor annak lesz negatív követelménye. Hogy mennyire szándékosan álltunk ellen ennek, az csak a bűntudaton segít, a kimenetelen nem változtat.