Megfigyelhető-e már egészen kiskortól kezdve a dislexiára, disgráfiára, diskalkuliára való hajlam?

Igen, kisgyermekkorban már diagnosztizálható

Nem, nem zárható ki

Javítani lehet rajta és felkészíteni a gyermeket arra, hogy hatékonyan boldoguljon a speciális igényeivel, azok miatt más tanulási stratégiákat alkalmazva. Illetve hagyományos oktatás helyett időben más struktúrában tanulhat, az is sokat számít.

Sejteni már óvodáskor végén lehet (a jobb óvodapedagógusok legtöbbször érzékelik a jeleket), de biztos diagnózist a szakemberek általában csak az első vagy második iskolásévben tudnak és szoktak állítani.

A jelenlegi legelfogadottabb álláspont az, hogy diszlexiából van szerzett és veleszületett típusú is, bár hogy a szerzett diszlexiát pontosan mi okozza, még nem sikerült biztosan megállapítani. A kutatások szerint viszont a korai fejlesztésben csökkenti a szerzett diszlexia kialakulásának az esélyét a zenei nevelés, a ritmusok rendszeres átélése.

A diszkalulia sajnos viszont a jelenlegi álláspont szerint mindig veleszületett, egy konkrét agyterület nem megfelelő működésének a következménye. Ezek a gyerekek is fejleszthetők, de a fejleszthetőségüknek van egy felső határa. A többségüknek már az általános iskola felső tagozatának kettesre való teljesítése is óriási kihívás matematikából, még célzott egyéni fejlesztéssel is. A középiskolai matematika anyag pedig számukra teljesen esélytelen. Ezért ezek a gyerekek felmentést kapnak matekból, hogy a diszkalkuliájuk ne legyen akadálya az érettségihez jutásnak. Ugyanakkor viszont ez egyben azt is jelenti, hogy a diplomás pályák többsége (műszaki, természettudományos, orvosi, közgazdasági) számukra ki van zárva. De elmehetnek mondjuk humán szakos tanárnak vagy jogásznak.