Miről szól a magántanulói élet?
Sziasztok!
Az a helyzetem áll fenn, hogy szeretnék magántanuló lenni több okból kifolyólag.
Egy mondatban leírva, gyomorgörccsel járok iskolába.
Az órákon stresszben ülök, mikor kihívnak a táblához lever a víz, remegek és megszólalni alig bírok. Az osztályban nem érzem jól magam. A lányok kiközösítenek, fenyegetnek és lelkileg a földbe tipornak. A fiú osztálytársaim elmondták, hogy ezt azért csinálják, mert féltékenyek. És néhányuk ezt be is vallotta, csak épp nem nekem. Nem beképzeltségből mondom, de külsőre beillek a mostani fiatalság ideáljába. Magas vagyok, vékony testalkatú. A hajam mindig normálisan fel van fogva, ápolt, igényes vagyok. Öltözködésre teljesen olyan vagyok, mint mindenki más egy elit gimnáziumban. Éppen ezért gondolom, hogy a külsőmmel nagy baj nem lehet. Nem vagyok különc.
A kiközösítés októberben kezdődött el, mikor bálkirálynő lettem és azóta tart.
A tanulmányaim teljesen jók. Szerintem megállnám itthon a helyem.
A szüleim nem akarnak beleegyezni, hogy itthon folytassam a tanulmányaim, de én úgy érzem, nem lesz rám jó hatással a folyamatos stressz.
Vannak szuicid hajlamaim, amik ezekben az időkben sokkal inkább előjönnek, mint a szünetekben,amikor egy hétig itthon vagyunk, vagy épp nyáron.
Tavaly ősszel, az előző iskolámban olyan szinten belebetegedtem a stresszben, a fizikai illetve a lelki bántalmazásba, hogy öngyilkossági kísérletem volt.
Nem jövök ki jól a korosztályommal.
Több dolgot szeretnék a magántanulói élettel kapcsolatban kérdezni.
Kötelező magántanárokat biztosítani mellém?
Nagy költségvetésbe kerül?
Megéri?
Nehéz?
Mit kell róla tudni?
Hogy beszéljem rá a szüleimet?
Ha ne adja isten, nem sikerül, és továbbra is iskolába kell járnom, hogy rázzam le magamról a a stresszt? És hogy próbáljam elterelni azokról a lányokról a további években a figyelmem?
Nem tettem semmi olyat, ami miatt velem így viselkedjenek.
Csak velem több fiú foglalkozik, és többi fiú vesz észre. Emiatt ők nagyon sokat k-nak le engem.
Nem vagyok kétszínű, nem "nyalok" senkinek és senkit sem szúrtam hátba.
Minden tanácsot nagyon szívesen elfogadok, mert úgy érzem kezdek ebbe belerokkanni.
Előre is köszönöm.
válasza:Értem a gondjaid, de biztosan jó ötlet lenne erre válaszul burokba bújnod a külvilág elől, tovább szűkítvén a komfortzónádat?
Tudom, hogy a tizenéves lányok g*cik tudnak lenni egymással, de azért mégse ok nélkül. Kissé az írásodból is látszik, hogy fenn hordod az orrod, lehet ezt nem is tudatosan teszed, de ők érzik hogy lenézed és nem kedveled őket (azt felejtsd el, hogy irigykednek mert veled több fiú foglalkozik). Van az a mondás, hogy aki változást akar, az először változzon. Azzal, hogy márbocsánat, de mártírkodsz és sajnálod magad, nem javítasz sok mindenen. Alkalmazkodnod kell, elfogadtatni magad a többiekkel mert köztük van a helyed, megtanulni néha megjátszanod magad és szórakozni az apró dolgokon.
Ezt úgy tűnhet, mintha fényévek választanák el a mostani állapotoktól, nem is könnyű elérni, nekem se volt az. De örülök, hogy így tettem, ahelyett hogy elrejtőztem volna a való élet elől, vagy tétlenül végigszenvedem az oktatást.
Magántanulásról annyit, hogy drága, elkerülhetetlenek a magántanárok, természetesen költséges, a közoktatáshoz képest nem éri meg, de ha megy az autodidakta tanulás, nehéznek nem nevezném. Nem csináltam sokáig és nem is szerettem, magányos is voltam.
válasza:A baj az, hogy valójában a fiúk a problémájuk és az, hogy beneveztek a versenybe. Anno én is a társaság tagja voltam. Van egy fiú osztálytársunk, aki tetszik az egyik lánynak.
Van egy másik lány, aki nem a társaságunkban volt, és elkezdett beszélgetni a fiúval, jóban lettek. Kiutálták szegényt, és folyamatosan azt ecsetelgették nekem, hogy még fogják tépni a lányt. Ezt egészen addig csinálták, hogy meguntam és megvédtem a lányt.
Mivel az előbb említett lány nem vállalja fel azt, hogy neki tetszik a fiú, úgy gondolom mindenki másnak meg van a joga arra, hogy neki is tetszen a srác, köztük az utóbb említett lánynak is. Mivel az előbb említett lány és a fiú között nincsen semmi. Még barátság sem.
És akkor ők elkezdték azt a fajta viselkedést, hogy ha én nem gondolkodom és ítélkezem úgy, ahogy ők akkor én egy utolsó kis senki vagyok.
A fiú elkezdte a társaságomat keresni, néha néha beszéltünk egy egy szót, amire ezek a lányok felkapták a fejüket. És a lány elkezdett hisztizni, hogy el sem tudom képzelni, mennyiszee sírt miatta és miattam. Én itt elmondtam neki, hogy ha neki nem tetszik ez, akkor változtatok, és nem fogok a fiúval beszélgetni. Na ő ezt nem értette meg, és itt kitört a pokol, mindennek elhordtak. Mellesleg elkezdtek fenyegetni, higy bármit is merek csinálni a fiúval, tönkre fognak tenni. Szóval sajnos itt a fiúk miatt féltékenyek.
Mellesleg, lehet tényleg úgy tűnik a kérdésemben, mintha fent hordanám az orrom. De ez nem így van. Csak tudom, hogy azokkal bánnak így, akik egy kicsit másabbak az átlagtól. (Kicsit kövérebb, fiúsabb, pöszén beszél, stb) Ezért írtam le, hogy végülis milyen vagyok, mert gondoltam, hogy mindenki úgy hinné, hogy különc vagyok. Nem. Pontosan úgy nézek ki, ahogy ők. Ezért voltunk mi egy társaság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!