Aki extrán jól tanul egyetemen, másnál is volt ez a probléma?
Én éveken át jól tanultam, nem csak az órákra készültem hanem tényleg plusz feladatokat végeztem, készültem nyelvvizsgára, voltam OTDK-n, írtam publikációt. Azért csináltam, mert érdekelt és akkor volt ehhez kedvem, bár kissé azért amiatt is, hogy bizonyítsak magamnak.
Most már szinte semmi kedvem néhány dologhoz, amihez eddig volt, de van bennem egy kényszer, hogy úgy kell csinálnom ahogy eddig.
1-2 téma van, ami tényleg érdekel és amivel szívesen foglalkozok, de a többivel nem. Nyilván mindenki megkérdezi akkor miért nem csak egy dologgal foglalkozok és egy témával, hát azért mert ezt is muszájnak érzem.
Amikor csinálok valamit, általában akkor meg sürgetem saját magam és olyan érzésem van mintha sose érnék a végére.
Kiégtem az elméleti, elvont dolgoktól, tudományos, bonyolult mondatoktól de valamiért totál azt hiszem, hogy ha nem így csinálom ahogy eddig, akkor kevésbé leszek jó.
Azt nem mondhatom, hogy ne lett volna magánéletem. A probléma nem az időhiány hanem, hogy a tanulásban van ez a kényszerűség.
Nem volt valakinek hasonló? Ennek hogy lehet véget vetni?
Szerintem azért lettem ilyen, mert egy bizonyos ismerősöm miatt például folyton hülyének éreztem magam, pedig nem is vagyok nála hülyébb, de akkoriban teljesen ezt éreztette és hitette el velem ő is meg mások is. Sokan teljesen el voltak ragadtatva tőle. Tipikusan az az ember volt, aki nem zseni, nem kiemelkedő és nem jó mindenben, de valahogy úgy állította be mintha tökéletes lett volna. Okos volt eléggé, de nem annyira mint amennyire beállította. Amikor meg nekem ment valami jobban mint neki, akkor meg azt akarta másoknak mutatni, hogy neki megy jobban és én vagyok a hülye. A kritikát persze nem tudta elfogadni, mindig csak más lehetett hibás mindenben. Hosszú lenne elmagyarázni de ez a lényeg. Csak későn jöttem rá mindenre. Akkor alakulhatott ki ez nálam, hogy magamnak be akartam bizonyítani, hogy én se vagyok hülyébb nála. Már nem érdekel az a csaj, nem is beszélek már vele, szerencsére soha nem is látom és már tudom, hogy nem is olyan, mint amilyennek mutatja magát, de ez a kényszer megmaradt.
Az eszemmel tudom, hogy ez az egész hülyeség, hogy csinálok valamit amihez nincs kedvem, de nem tudom hogy változtassak.
válasza:Segíteni nem igazán tudok, de talán az is megnyugtató, hogy pontosan ilyen vagyok én is és ugyanezzel a problémával küzdök. Megoldást nem tudok, én vágom a centit, nyáron végzek alapszakon, 2 hónap pihenés (legalábbis a tanulás szempontjából, csak nyelvet fogok tanulni) aztán jön a mesterszak.
Kitartást, neked mennyi van még hátra?
válasza:
válasza:Úgy, hogy lexarod. Lexarsz mindent. Ha unod, akkor kiégtél, pihenned kell. Sokat.
És mindent lexarnod, csak azt az 1-2 dolgot nem, ami tényleg érdekel. Mostantól fókuszálj csak arra, legyél gyakornok olyan helyen, ahol ezekkel foglalkozhatsz. Más ne érdekeljen.
Tulajdonképpen xard le az embereket is. Kit érdekel, hogy más mit gondol arról, hogy te mostantól xy-ban már nem tudsz olyan releváns választ adni?
Tudod az a baj az ilyen emberekkel, mint te, hogy egy ideig zseninek képzelik magukat. Ők mindenhol ott vannak, ők mindenben részt vesznek, mindenről tudnak, hallanak és magukban is hamis képet alakítanak ki önmagukról. Aztán jön a xar, mikor azt kezded el érezni, amit most.
Ez pont azt jelenti, hogy te baromi szorgalmas vagy, de nem zseni.
Nem fog menni MINDEN MINDIG.
De ez jó és ezt el kell fogadni. Mostantól van mire fókuszálnod, arra ami érdekel és abban nagyon jónak lenned.
Ajánlom, hogy keress gyakornoki helyet is benne, hátha ott maradhatsz.
Kiégni nem jó.
válasza:Én is jelentkezem. Szintén nem találtam megoldást rá. Ha nem az egyetemmel foglalkozom bűntudatom lesz, ostorozom magam miatta, ha jól érzem magam.
Januárban végzek. A mester előtt tartok egy kis pihit, megyek dolgozni.
válasza:4
Az a baj, hogy tudatosság nélkül egyikőtök sem fog változni.
Ti a munkahelyeteken is hajtani fogtok, mint az állatok és annak is fognak tekinteni, “na, itt van ez a hülye, add oda neki, majd kezd vele valamit”. Elvállaltok majd mindent xart erőtökön felül, mert azt hiszitek ettől lesztek a legjobbak, ettől lesztek szerethetőek. Haza viszitek majd a munkát és este az ágyban is azon fogtok gondolkodni a család helyett, hogy mit csinálhatnátok jobban a munkahelyeteken, vagy mit meg hogyan tudtatok volna jobban csinálni.
Ha nem változtattok ezen a hozzáállásotokon, hogy perfekcionizmusra törekedtek mindenek előtt, akkor is ha kiégtek, akkor baromi szomorú emberek lesztek 10-20 év múlva, nulla emberi kapcsolattal.
Egyébként én nem hiszem magam zseninek és eddig se tartottam magam annak.Én teljesen tisztában vagyok vele, hogy sok mindenhez meg egyáltalán nem értek.
Pont az az ismerősöm hiszi zseninek magát, aki amúgy annyira odáig volt magától és a kritikát nem fogadta el, másokról negatívan beszélt mindig, magát meg tényleg tökéletesnek tartotta. Persze közben úgy tüntette fel magát, hogy ő szerény és nagyon aranyos, de nem volt az, csak nagyon burkoltan csinálta amit csinált, meg volt hogy durvábban is.
Én nem vagyok zseni, tudok róla, hogy sok mindenhez nem értek. Ismerek tőlem sokkal okosabb embereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!