Elutasították a passziválási kérelmem az egyetemen, mit lehet tenni ilyenkor? Inkább egyetem, vagy családi vállalkozás?

Elsőéves hallgató vagyok, és alapvetően azért akartam passziváltatni az első félévemet, mert egyrészt nagyapámnál tudnék csak lakni, és nagyon rossz a viszonyunk már évek óta, nagyon csúnya családi események voltak nálunk. Másrészt pedig valahogy most nem vinne rá a lélek a tanulásra. Az érettségi nagyon jól sikerült, minden nyelvvizsga meglett, de nagyon megviselt ez az egész tanulási stressz is, megfelelési kényszer, a pandémia, a bezártság…

Anyámnál szeretek lenni, ő nemrég indított egy családi vállalkozást, és eddig minden szuperül működik, viszont szüksége van a segítségemre. Én nagyon szívesen csinálnám, ugyanis nemzetközi vállalkozásról van szó, nyelveket beszélek, jó pozíciót töltenék be, és persze azért fizetést is kapnék. Eddig 4 nyarat dolgoztam végig, azokat mind örömmel tettem, mert szeretek pénzt keresni, és önálló lenni, nem nagyapámtól függeni anyagilag, amiért aztán cserébe egy szót sem szólhatok semmiért. Jogsim is van, céges autó már van egy, kifejezetten arra a pozícióra, amit én töltenék be. Minden biztosítva lenne számomra, cserébe viszont tényleg rengeteg munka.

De ugyanakkor nem akarok tanulatlan maradni, akinek nincsen diplomája. Sajnos az én családomban ez "kötelező", és az a legalapvetőbb, hogy valakinek diplomája legyen. Valahogy nem érzem magam késznek lelkileg erre, a munka viszont valahogy szabadságérzetet adna, pláne, hogy nem a McDonald’s-ba mennék a konyhába (amit amúgy az idei nyáron csináltam), hanem céges autóval járnám a Balaton körüli megyéket, valamint irodai munkát végeznék családi környezetben.

Mit csináljak az egyetemmel? Egy kőkemény hetet már végigjártam, nem tetszett, nem érdekelt. Nem buta vagyok, de valahogy ez a pandémia és a velejáró következmények kicsit debilizálták a szellemem, és egy kis szabadság kell.

Mit csináljak az egyetemmel? Találjak ki egy komoly indokot, egy rendkívüli indokot (amit amúgy elfogadnak), vagy pedig üljek be az iskolapadba, szenvedjek úgy, hogy közben nem is tetszik, nem is érdekel, és még haza se tudok menni, csak a nagyapámhoz, aki lelki terrorban tartott éveken át. Anyám meg hát Balatonlellén él. Ezalatt az egy év alatt, amit kihagynék az egyetemen, talán ki tudnám találni, hogy tényleg mi érdekel, mivel szeretnék az életemben foglalkozni. Ezt a szakot kényszerből jelöltem meg, ahova felvettek amúgy államira.

Nem lusta vagyok, nem is buta, bár természetesen rengeteg hibám van nekem is, de az egyetem miatt mondom. Nem lustaságból és hanyagságból írtam a fentieket, viszont külső személyek szubjektív véleményére van sürgősen szükségem.

Előre is köszönöm szépen!