Én akarok túl sokat vagy ez a valóság?

Úgy érzem, hogy semmit se ér szinte a diplomám. Bölcsész diplomával rendelkezem, nyelvszakot és fordítóit is végeztem. Biztos nem annyira népszerű mint egy mérnöki, orvosi vagy informatikus szak de elvileg a szabad bölcsészetnél és magyar szaknál jobb. Elvileg.

Nagyon sok bölcsésznek még fordító végzettsége sincs hanem csak egy nyelvszak/magyar/történelem/néprajz és valahogy őket sose hallom panaszkodni és egyáltalán nem tűnnek boldogtalannak. Nem munkanélküliek, van munkájuk és nem is meki. Őket nem zavarja, hogy nem hasznosítanak semmit abból, amit megtanultak és valami teljesen más dolgot csinálnak. Nem azt akartam mondani, hogy a boldogság a munkahelytől függ, én csak arra akarok kilyukadni, hogy ők valahogy jól érzik magukat ebben a helyzetben.

Nekem vannak túl nagy igényeim vagy mi a baj velem?

Egy cégnél is lehet jó dolgozni és lehet váltogatni a pozíciókat, lehet jó fizetést kapni és létezik más munka is az ügyfélszolgálaton kívül de én vágynék rá, hogy több mozgásterem legyen.

A nyelvszak önmagában csak a céges munkákhoz jó szinte vagy ha magántanár akarnék lenni, a fordítóiról meg mindenki azt hiszi, hogy jól el lehet helyezkedni, de sajnos már túl sok fordító van, fordítóirodában nem tud mindenki elhelyezkedni, szabadúszóként meg szintén az van, hogy túl sokan vannak fordítók, sok konkurencia van úgymond és már csak a nagyon különleges nyelveket nem beszélik sokan, azokat meg sok idő megtanulni, megöregednék mire kínaiul vagy héberül megtanulok.