Óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, egyetemi oktatók? Megbántátok-e, hogy a pedagóguspályát választottátok? Ha igen/nem, miért?

Nem bántam meg.

Nincs igazából különösebb oka, másodállásban oktatok, a főállású munkahelyemen elég jó fizetést kapok, meglenne a lehetőségem bármikor otthagyni a francba az egészet, de egyszerűen szeretem csinálni, szeretem, mikor van egy tárgy, amitől emberek kétségbe vannak esve a rossz minőségű tananyag miatt, én pedig kiélhetem magam azzal, hogy a gyakorlatokon gatyába rázom őket annyira, hogy jól teljesítsenek és meglássák a szépet ebben a tárgyban. Olyan érzés, mint azok a házfelújító showk meg a makeoverek, egyszerűen velük izgulok és tűkön ülök, hogy vajon kellően megedzettem őket ahhoz, hogy sikerélményük legyen (a zhkat nem én állítom össze, illetve ha igen, akkor is nagyon meg van kötve a kezem). Számomra inkább egyfajta hobbi ez, ingyen is csinálnám.

Nem bántam meg egyetlen percig sem!!!

30 éve vagyok tanító .

Minden egyes tanítványomra emlékszem, mindegyikre szeretettel emlékszem. Soknak már a gyerekét is tanítottam.

(Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor látom, ahogyan megtanulnak írni, olvasni, számolni. Aztán meg azt, hogy felnőttként milyen szakmát választottak, milyen sikeresek lettek....)

Ma sem választanék mást.😊

Középiskolában tanítok, de sokáig voltam a felsőoktatásban is.

Mindig is szerettem a munkám.

Miért? Talán, mert úgy érzem tudok igazán hasznos lenni és ez nekem fontos, aztán azért is, mert én is folyton tanulhatok - lexikálisan és emberileg is és hát igen, azt hiszem alapjában totálisan introvertált személyiség vagyok, de a tanári munka segít és segített ebben is és én magam is segíteni tudok azoknak a diákoknak, akik hasonló cipőben járnak.