Legszebb magyarvers?

Márai Sándor: Mennyből az angyal

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Karinthy Frigyes: Előszó

Reményik Sándor: Akarom

Tóth Árpád: Körúti hajnal

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Petőfi Sándor: A természet vadvirága

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Szabó Lőrincz: Az Egy álmai

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Babits: Fekete ország

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel

Wass Albert: Üzenet haza

József Attila: Mondd, mit érlel...

Baranyi Ferenc: Az ébrenlét a bátorság

József Attila: Ködből, csöndből...

Várnai Zseni: Csodálatos

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Arany János: Mindvégig

Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

Juhász Gyula: A hallgatás tornyában

Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

Rádai Károly: Merengés

Váci Mihály: Ha érdemes-Ha nem

Petőfi Sándor:Föltámadott a tenger

Reményik Sándor: A gondolat szabad

József Attila: Levegőt!

Ady Endre: Sorsunk

Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához

Petőfi Sándor: Az őrült

Szabó Lőrinc: Különbéke

József Attila: Karóval jöttél