Mi a különbség aközött, ha valaki magolva tanul és ha ésszel tanul?

Vegyünk egy matematikai példát. Pl. azt kellene megtanulni, hogy:

(a+b)² = a² + 2ab + b²

Ezt be lehet magolni, anélkül, hogy egy kukkot értenél belőle. A probléma ezzel az, hogy ha később elfelejtenéd, akkor nincs mi alapján rekonstruálnod az összefüggést. Ha rosszul emlékszel rá, akkor nem fog feltűnni.

A megértés ennél több. A megértés azt jelenti, hogy magától értődővé válik számodra az összefüggés. Nem csak az összefüggést tudod, hanem azt is, hogy miért pont ez az összefüggés. Ha elfelejted, újra ki tudod találni. Ha rosszul emlékszel rá, akkor gyanússá fog válni, hogy itt valami nem stimmel. Persze ehhez kell valami, ami tartalommal, jelentéssel tölti fel azt, amit meg kell tanulni. Pl. egy ilyen vizuális mankó: [link] . Ha megéred, a fejedbe vésődik a képe. Sőt a megértés lavinaszerűen egy csomó más összefüggés belátását is maga után vonhatja. Pl. ugyanilyen módszerrel le tudod segítség nélkül vezetni, hogy az (a+b+c)² mivel is egyenlő.

Persze ez reál jellegű tudásnál működik így vegytisztán. De humán, klasszikusan magolós dolgok megtanulásánál is segítség lehet. Mondjuk egy vers megtanulásánál sokat tud segíteni, ha ismered a költő hátterét, habitusát, ha nem is tanultál meg, de olvastál tőle verseket, tudod mi foglalkoztatta akkoriban, miért arról akart írni, amiről. Beleképzeled magad a költő életébe, a költő korába. Ugyan a vers bemagolását ez nem teszi feltétlenül könnyebbé, de sokkal inkább élővé teszi azt, amit megtanulsz, kevésbé unalmas, jobban megragad.

+ az értve tanulás hosszabb távon marad meg, és fel tudod használni a jövőben az összefüggések megtalálásához.

Rengeteg tárgy épül az előző évi anyagaira, vagy azoktól szervesen el nem választható.

Szvsz a magolás többet árt mint használ

A matekból magolás gyakorlatilag nulla tudás, ugyanis lehetetlen a problémamegoldásra használata, alkalmazása.

A vers és szövegtanulással kapcsolatban is első az elemző értelmezés.

Aztán a mű átfogó képe, képi anyaga, motívumai, kulcsszavai.

Sorról sorra nem lehet jól rögzíteni, de gondolatról gondolatra, képről képre már igen.

A kulcsszavak, szókapcsolatok erős kapaszkodók.

Vannak, akiknek úgynevezett “fényképezőagyuk” van. Néhány olvasatra rögzül szinte az egész. A nagynéném ilyen.

Ezt bizonyos fokig fejleszteni is lehet.

Mindig szükséges az elemzés: földrajz tanuláshoz nélkülözhetetlen a térkép; rajzhoz a szerkezeti elemzés; testnevelésnél a mozgás sorok elemzése, tanulása… stb, stb.

Ha prózát tanulsz, akkor a teljes egészet kell elemezned tartalmilag, szerkezetileg is analizálva, majd ismét szintetizálva. Szükséges a beleélő képesség , a szituáció érzékenység a rögzítéshez.

Ez a nyelvtanulásnál is segít. Én pl. a feladott 50 szó magolásával nem tudtam mit kezdeni.

De amikor a tanár mellékelte a szöveganyagot, párbeszédet, ami tartalmazta ezeket a szavakat, akkor annak megtanulásával rögzült a szó jelentése is. Akkor már sikeres volt a szó röpdolgozat is.