Tanulnátok tovább a helyemben vagy inkább dolgoznátok?

Ha ilyen szinten nincs hozzá motivációd,akkor szerintem jelenleg felesleges belekezdened bármiféle tanulásba. Szerintem kezdj el dolgozni (akár gyárban) . Egy idő után vagy rájössz,hogy nagyon nem ez a te világod és találsz valami szakmát,képzést ami neked való, vagy megtetszik a munka világa és benne maradsz. De most teljesen felesleges valamit elkezdeni csak azért, hogy legyen még 1 papírod amit nem fogsz tudni hasznosítani és nem is érdekel.

Magántanár pedig nem feltétlenül szükséges ha később a továbbtanulás mellett döntenél, ha időben elkezdesz készülni akkor egyedül is sikerülhet egy pl nyelvi emelt.

Először is, milyen irányba gondoltad a továbbtanulást? Mert ha valami nem túl piacképes szakirány felé (mint jelen esetben a turisztika -bár lehet, hogy újjáled, mire végzel-), akkor inkább a munkát válaszd, de ha olyanon gondolkoztál, amivel hosszútávon jobban járnál, és lehetőséged is van, akkor inkább tanulj tovább.

De az is jó megoldás lehet, hogy dolgozol 2-3-4 évig, stabilizálod az életed, és utána tanulsz tovább.

Leírom az én példámat, hátha segít neked a döntésben. Előljáróban írom, hogy engem a szüleim nem támogattak, mert szegény családból jövők.

Majdnem 20 évesen érettségiztem mindenből középfokon (5 évfolyamos gimnázium és az óvodai évvesztés miatt). Nyelvvizsgát nem tettem (pedig akkor még jól ment a német). Ezt az egyet nagyon bánom amúgy (de ugye a pénzhiány...).

Fogalmam se volt, mivel akarok foglalkozni, mihhez kezdjek magammal.... Tovább tanuláson egyáltalán mem gondolkodtam. Illetve, még érettségi előtt leültettek a szüleim és kategórikusan megkértek rá: eszembe ne jusson tovább tanulni főiskolán/egyetemen, mert nekik nincs erre pénzük. Szóval nem is választottam semmilyen egyetemet.

Elmentem egy idegenvezető okj-ra, de egy év után félbe hagytam, mert nem láttam értelmét az egésznek. Közben diákmunkáztam. Fergődtem. Telt az idő értelmetlenül. Próbáltam a koli (meg egy idő után az albérlet) árát és a kajára valót hónap végére megkeresni. Volt, hogy hónap végén egy üveg vizet nem tudtam venni!! Volt, hogy lyukas nadrágban jártam, mert nem volt pénzem új ruhára! Aztán elkezdtem egy cukrász okj-t, amit szintén félbe hagytam, mert elkezdtem egy étteremben dolgozni...

Viszont ezzel a félbe hagyott okj-val betudtam kerülni egy jobb cukrászdába, ahol 3 évet dolgoztam. Jó volt. Szerettem.

Viszont bennem motoszkált, hogy ez nem én vagyok. Sokat kivett belőlem a vendéglátás és az állandó túlórázás. Keveset is fizettek. Előre lépni se tudtam. Kiégtem miatta. Közben meg nem hagyott nyugodni, hogy szeretnék megpróbálni egy egyetemet. Addigra már spórolt pénzem is lett rá. Szóval 25 évesen kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat és most fogok diplomázni.

Szóval, a konklúzió számomra. Ha most lennék újra 20 éves, biztos, hogy sokkal-sokkal komolyabban venném a tanulást. Főleg a nyelvtanulást. Illetve, nem hagynám magam lebeszélni a továbbtanulasról. Vannak lehetőségek (csak akkor még nem tudtam róluk...). Büszkék rám a szüleim, persze. De tény, hogy nem sok mindent tettek bele abba, hogy most itt vagyok. Nem járattak se matek tanárhoz, se nyelvtanárhoz, se sehova.

Hidd el, nem akkora buli nagy nehezem bekerülni egy gyárba vagy pénztárba, hogy aztán éldegéljetek egy albérletben évekig a pároddal és semmerre se tudjál előre lépni. Nem akkora buli mindig pont kijönni a pénzből hónap végére. Előre szólok, hogy te is kifogsz égni.

Szóval, a tanácsom neked. Ha a szüleid támogatnak téged és nem rántanak vissza, akkor tanulj.

Válassz valami olyat, ami érdekel. Biztosan van olyan. De ne vesztegess éveket a "majd keresek valami munkát, hogy legyen pénzem albérletre" hozzáállásra. Mert nincs értelme.