Ha ilyen gondolatok futnak a fejemben akkor hagyjam ott az egyetemet?

:D Ez aranyos.

Nézd, az egyetem nehéz. Főleg az alapozó tárgyak. Én végigjártam pár szakot és bizony az első évnek nem sok köze volt ahhoz, amit akartam tanulni. Ez volt, hogy jól sült el és egy másik szakra vezetett, annyira megtetszett és volt, hogy decemberre a halálba kívántam az egyetemre jelentkező énem. De végülis megvagyok, immár büszkén.

Szerintem adj ennek a félévnek egy esélyt, ne gondolj arra, mi lesz jövőre vagy akár 3 év múlva. Csak a következő órára figyelj, a következő számonkérésre készülj. Próbáld összekapcsolni a szárazabb anyagot azzal, ami érdekel, próbáld meg meglátni, hol lesz neked az hasznos a későbbiekben. Az egyetemen minden tárgyból van egy ember, aki profi, a többiből viszont ő is gyengébb általában: ez két dolgot jelent: egyrészt, nem kell mindenből jónak lenned. Ez az egyetem, itt néha nagyon boldog pillamatokat okoz a kettes is. Ezt azért mondom, mert valószínűnek tartom, hogy azért is fagytál le, mert mindent jól akarsz csinálni, pont mint középsuliban, de ez egy átlagos képességű diáknak nem fog menni. Elég, ha egy dologban penge vagy és az tartja a lelket benned a többi alatt is. A többi tárgy teljesítésére viszont vannak más emberek, akik meg abban pengék, nyugodtan kérj tőlük segítséget, fogjatok össze, mi is azt tettük. Egyrészt, ezzel hatékonyabb tudsz lenni és időtakarékosabb, másrészt jó motivációs tényező is (én még nem ismertem embert, aki egyenesben elvégezte volna akármelyik szakot anélkül, hogy lett volna körülötte egy kis csapat, akivel egymást segítik, motiválják, húzzák előre).

Ha nagyon nem menne az első félév és son tárgyad nem sikerülne, akkor még mindig ráérsz passziváltatni és elgondolkodni, hogy mit szeretnél: folytatni vagy abbahagyni. Elmész dolgozni, meglátod, hogy boldogulsz, akármi. Aztán ha úgy érzed, második dobásra menni fog, visszamész aktív félévre szeptembertől. Aztán az is lehet, hogy nem lesz ilyesmire szükséged, mert megszerzel majdnem minden vagy minden kreditet a félévben, akkor pedig nem kérdés, hogy mi a helyzet.

Tudom, hogy vészes és tömény ez így. Esetleg kétségbeejtő. Az embernek nem osztják úgy be az idejét, ami egyrészt nagyon jó, másrészt nagy felelősség és sok önálló szervezést igényel. Emlékszem, eleinte én is össze - vissza tanultam, hol halogattam, hol éjszakáztam. Tavaly volt az első évem, mikor ki tudtam magam aludni egész félévben, mert fel tudtam már mérni, mihez mennyi időre van szükségem és volt elég önuralmam naponta egy keveset foglalkozni az adott dologgal órák után (nem sokat, max 4 órát). Ezt azért mesélem, mert szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy ezzel az érzéssel egyedül, sokan kételkedtünk magunkban és sokan voltak, akik elsőre nem tudták, hogy kell ezt jól csinálni és csak másodszorra ment minden jól. De ez nem a világ vége. Teljesen rendben van az is, ha te lassabban haladsz kicsivel, mint a tanterv. Az is rendben van, ha segítséget kérsz. Majd belejöttök szépen, együtt. Biztos vagyok benne, hogy sok évfolyamtársad jár abban a cipőben, amiben te, tele kételyekkel. Sokat segít, ha ottvagytok egymásnak. Megnyugtató tud lenni, mikor mindenki szop és mindenki mélyponton van. Ha másért nem, az ebből szövődő barátságok miatt abszolút megéri. :)

Elsugárzott rajtam egy alaptalan kimerültség

Azért a beadandókat ne ebben a modoros stílusban írd meg...