PhD-hallgatók, extra ösztöndíjak nélkül nem éri meg a kutatói pálya, igaz?

Sajnos a tudományos életben pont az a lényeg, hogy versenyezz. Én eljutottam a mesterszak végéig és nagyon sokat próbálkoztam, küzdöttem azért, hogy letegyek az asztalra valamit a diplomáim mellé. Otdkra kijutottam a diplomamunkámmal, de nem értem el semmilyen értelmes helyezést.

Mivel én mesterszak mellett végig dolgoztam 30, gyakran 40 órában, így beleláttam a multis életbe is, így meg aztán főleg kegyetlen volt látni, ami megy a kutatóknál.

Nem tudom, hogy mindenhol így megy-e én természettudományi területen vagyok otthon, csak erről tudok nyilatkozni.

Próbáltam a multis állásom helyett-mellé keresni egy kutatói-kutató asszisztensi állást. A pályázatok jelentős része elég meredek elvárásokat támasztott, de tegyük fel, hogy megértem. A másik felére pedig úgy történt a kiválasztás, hogy bérigényt kellett megadni. Mivel vagy ismertem, akit felvettek vagy kaptam indoklást, kicsit jobban képben voltam azzal, hogy miért nem voltam alkalmas: az esetek túlnyomó többségében az emberek azonos eredményekkel egymás alá licitálnak és általában szaros bruttó 120-140-ért mennek dolgozni főállásba, hogy aztán öljék egymást azért, hogy megemlítsék a nevüket egy kutatásban 20 másik ember mellett, miközben általában csak embereket hívnak fel, hogy mikor jönnének be a laborba.

És én még azt hittem, hogy az egyetemi 160 nettós ösztöndíjam lesz a szar :'D Miközben az akkori munkahelyemen 250 nettót kerestem.

Nem vagyok anyagias, de nekem nem sokkal kevesebb az az az összeg, amiből épphogy, de korrekten tudok úgy élni, hogy van tartalékom és nem teljes létbizonytalanság az életem. Kapásból a tandíjam elvinne havi 50-et. És úgy, hogy van lassan két alapszakos és egy mesterszakos diplomám, ráadásul az egyik informatikai, úgy ez nagyon elszomorító és megalázó. Én sem akarok versengeni egyszerre szakmailag és az éhhalállal is. Miközben informatikusként az évfolyamtársaim milliós bruttó béreket kapnak. Én meg félállásba elmennék 50-ért, hogy kutathassak, ha megtarthatom a másik félállásom, amiből az életem finanszírozom, de nyilván azt veszik fel, aki főállásban is elvállalja <100-ért.

Az egyetlen megoldást abban látom, ha úgy térek vissza kutatni és úgy folytatom doktori képzéssel csak, ha marad 4 órában egy olyan állásom, amivel megkeresem az élethez szükséges összeget, mellette meg tudok ingyen dolgozni a másik 4 vagy akár 8 órában. Úgy, hogy teljes munkaidőben melóztam szinte, nem tudtam semmit felmutatni a jeles diplomán kívül, ami ezen a pályán lószar. Mondjuk ha a doktori nappali képzésen van, nem tudom, hogy fogok egyáltalán 4 órában dolgozni bárhol, még home officeban is...

A másik verzió, hogy cégnél keresek a kutatási+fejlesztési részlegeken melót és akkor legalább meg is fizetnek. Más kérdés, hogy ide nagyon sok esetben nagyon sok év munkatapasztalat kell vagy már megszerzett doktori. Ráadásul amiből közel állok a doktorihoz, abban sosem dolgoztam nem is keresett a céges kutatások szempontjából annyira, amiben meg igen (infó), abban is csak gyakornok tudtam lenni a sok egyetem mellett, még junior sem, de ráadásul mesterszakos papírom sincs.

Mindenesetre utálom az életem és nevetségesnek tartom azt, amit jelenleg tennem kell azért, hogy elismerjenek a szakmában. Ráadásul nem tudok önállóan semmit csinálni, mert mindenhez egy halom engedély meg labor meg minden baromság kell és minden humán jellegű vagy élettani kísérlet egy fájdalom, ha magadtól kell villantani eredményeket. Már arra is gondoltam, hogy megpróbálok info doktorira menni, még ha a mesterszakom inkább biológiai területhez tartozik, mert az ottani doktori munkákat elnézve egyrészt némelyik átfed ezzel a területtel is, másrészt jobban meg tudja oldani az ember a próbálkozást egyedül, otthon, munka melletti projektként elindítva azt. Egy neurális hálót tervezni biztos nem tudnék jelenleg, de biztos, hogy hamarabb meg tudnám oldani logisztikailag, mint azt, hogy 30 emberrel vagy kutyával MRI felvételeket vegyek fel egy kutatáshoz. Szóval nem tudom, majd egyszer nem leszek egy senki talán, addig meg örülök annak, hogy legalább nem kell tologatnom a számlákat. 🤷‍♀️

25N