Mikortól nőiesedett el ekkora mértékben a pedagógusi pálya?

Mikor a nők elkezdtek nagyobb arányban dolgozni (2.vh alatt, illetve utána), valamit "kezdeni kellett" a női munkaerővel. Nehéz fizikaira munkára nyilván nemigen vették fel őket (leszámítva a TSZ-t), így maradtak a szellemi foglalkozások és a könnyebb fizikaiak - például eladó, ápoló, asszisztensek, titkárnő, könyvelő, pedagógus, óvónő. A pedagógus egyébként is egy olyan szakma, ami az állami szféra (ez inkább 1990 után érdekes) biztonsága, és a relatív rövid munkanapok(legalábbis az egészségüggyel szemben) vonzereje társul. Ezeket összeadva, plusz nem kifelejtve a nagyon alacsony fizetést, egyértelmű volt, hogy nőknek ez vonzó lesz, míg férfiaknak nem annyira.

A II. világháború után kezdődött el az a folyamat, hogy a tanári munka presztízse és bére, megbecsültsége rohamosan zuhanni kezdett. A Horthy-korszakban még nagyon megbecsült szakma volt, olyannyira, hogy a tanári fizetésből bérlakásban lehetett lakni, cselédet lehetett tartani (ami akkor státusszimbólum volt). Kb. ugyanolyan rangja volt a tanári munkának, mint az orvosnak vagy a mérnöknek (ha nem is érte el a fizetésük az említett munkákat, de megközelítette). Ebben a korszakban érthető, hogy a férfiak űzték jobban ezt a szakmát.

Egy férfi hogy menjen oda nettó 140-ért teljes állásban dolgozni? Ki tartja majd el a családját?