Az normális,ha pont én nem vagyok feldobott hangulatban emiatt?

Megjött az alkalmasságim,és alkalmasnak találnak,ez alapján pedig már tudom,hogy felvételt is nyerek (előző évek ponthatáraihoz mérten nekem jó pár ponttal több van,+jelentkező sincs sok,de a férőhely meg van bőven). Azthittem örülni fogok,mert azért érdekelt,igaz elsősorban,mert hogy de jó elmegyek itthonról,lesz magánéletem,de aztán így nem is ez jutott eszembe,hanem maga az egyetem. A szak maga alapból B terv,tetszik,de nem ebben képzelem el magam (amiben igen,az meg kétes a munkavilágában is) teljesen,csak részben,vagy talán csak a tantárgyak iránt érdeklődök. Anya nagyon örül,én azért hangoztatom meg fogom is továbbra is,hogy az 1.félév a döntő,apa szintén így fog tudom hozzáállni.

Rossz tapasztalataim vannak középsulival,rendesen megszenvedtem az útolsó 2 évem ott mentálisan,úgyhogy emiatt sulinak annyira nem tudok örülni se,amíg nincs róla átélt tapasztalatom. Most inkább lehet a sírás kerüldöz,meg a félelem,de nem tudom ez az egész most így micsoda.

Van itt olyan,aki szintén így élte meg?