Ciki minden hétvégén hazamenni a koliból/albérletbõl egyetemen?

Eddig úgy tapasztaltam, hogy mindenki más viszonyban van a szüleivel.

Vannak olyan már egyetem alatt független emberek, akiknek soha sem volt jó kapcsolatuk a szüleikkel különféle okok miatt, így számukra nyűg meglátogatni őket vagy éppen hazamenni pár napra és ők azok akik másoknak azt mondják, hogy ciki ha ennyi vagy a szüleiddel.

Azok az emberek, akik jóban vannak szüleikkel és ténylegesen szeretnének velük időt tölteni vagy mondjuk otthon vannak állataik és őket szeretnék látogatni, játszani velük. Ők azok akik hazamennek.

Biztos vagyok, hogy a lakótársad fejében ciki ez a dolog, de ez még nem jelenti azt hogy ez egy univerzálisan ciki dolog.

Van aki szerint az és van aki szerint nem.

Mindeesetre 1 dolgot tanulj meg. Azaz igazán ciki, ha foglalkozol azzal, hogy mi számít cikinek és nem azt csinálod amit szeretnél, mert akkor csak mások kielégítése miatt nem csinálod azt ami neked jól esik.

Szerintem egyáltalán nem ciki, sőt én azt tapasztaltam kimondottan gyakori. Inkább csak azok maradnak ott hétvégente a koliban/albérletben, akinek valami konkrét oka van rá (pl. hétvégén az egyetem városában dolgozik, nagyon messze lakik és nem éri meg neki időben/anyagilag hazajárni, rossz a kapcsolata a családjával, nincsen hová hazamennie és életvitelszerűen ott él stb.). Míg aki teheti és szeretne is, az inkább hazamegy. Sokan szeretnek a családjukkal lenni, sokaknak otthon vannak a barátai vagy éppen a párja és akkor ott tudnak találkozni, sokaknak kényelmesebb otthon elintézni ezt azt, illetve sokan egyáltalán nem szeretnek kollégistának lenni, nem jönnek ki a szoba/lakótársakkal, nem tetszik nekik a környezet, nincs miért ott maradniuk és ilyenek.

Én például úgy terveztem az egyetem előtt, hogy csak ritkábban fogok hazajárni, max. havonta. Mindig is jó volt a kapcsolatom a szüleimmel, szerettem velük lakni, nem volt közöttünk semmiféle konfliktus, de én már nagyon vártam, hogy végre egy nagyobb városban lakhassak és picit önállóbb lehessek. Én előtte otthon laktam, nem nagyon jártam sehová, nem nagyon csináltam semmit stb., mert otthon vidéken nem nagyon volt mit csinálni vagy hová menni. Szóval azt vártam a kolis élettől, hogy akkor ott majd elkezdhetem kialakítani a saját kis életem, úgyis lesznek új ismerőseim, úgyis több lehetőség van egy egyetemvárosban, a kolis élet is biztos tök jó lesz, mindig történik valami és biztosan élvezni fogom. Viszont egy-két hétvégét töltöttem csak a koliban, utána már mindig hazajártam hétvégente. Ennek oka az, hogy az összes kolis szobatársam és a szaktársaim többsége (legalábbis akikkel jóban voltam) is mindig hazamentek, így én egyedül maradtam ott. Oké, hogy hétvégén jobban ráértem volna eljárni ide-oda, beszélgetni, programokat szervezni stb., de nem volt kivel. Szóval tök egyedül voltam és akkor már úgy voltam vele, hogy minek maradjak ott, inkább hazamegyek én is és akkor a családommal lehetek. Nálunk tényleg az volt a jellemző, hogy az utolsó óra után mindenki már pakolt is össze (sőt, sokan már reggel bőrönddel érkeztek az órára, onnan már mentek is az állomásra) és mentek haza. Volt olyan szobatársam, aki szerda délután már nem volt a koliban. Illetve úgy voltam vele, hogy akkor már hazahordtam a szennyest (a koliban nálunk nagyon rosszul volt megoldva a mosás) és otthon főztem, vittem magammal kaját a hétre. Én örültem volna neki, ha nem így alakul, de ez van.

8# Szerintem pár mondatok kommentben nem lehet általánosítások nélkül írni.

Nyílván nem egy kőbevésett szabály és nem mindenkire értettem, csak az ilyen emberek küzött vannak akik cikinek tartják.

Nekem barátnőm ilyen. Utálja az édesanyukáját, apját nem ismeri (én sem, nekem 1,5 évesen meghalt) és emiatt ő maximum 3 havonta megy haza, de a legideálisabb esetben szerintem soha sem menne, csak járja a tisztelet köröket.

Ezzel szemben én hetente járok haza és rettenetesen furcsának tartja az egészet.

Szimplán, mert nem érti meg az édesanyukám és köztem lévő kapcsolatot, meg amúgy van 4 (10 éves) teknő, 4 új szülött cica, 2 felnőtt cica, akiket szintén látogatok ilyenkor és kb az egésznapot velük töltöm.

Ezt sem érti igazán, mert elmondta hogy ő soha sem tudott egyetlen állathoz sem kötődni komolyabban, mert gyerekkorába soha semmi sem volt biztos.

Stb...

Ő sem cikiz másokat, de az ő fejében nem normális az hogy valaki ilyen gyakoran megy a szüleihez, de elfogadja.