Orvosira menni, ha nem akarok orvos lenni?

Vannak olyanok akik nem szeretnének feltétlen a klinikumban dolgozni. Az egyetem után PHD-t csinálhatsz, kutathatsz és taníthatsz a későbbiekben. Viszont a 6 év alatt neked is ugyanúgy lesznek gyakorlataid. Ha ez érdekel szerintem így is megéri.

Nekem van egy ismerősöm, aki elvégezte az orvosit. Ő mindig is orvos akart lenni, de az egyik gyakorlaton jött rá, hogy utálja az ágrólszakadt ápolatlan betegeket, és emiatt nem akar emberekkel foglalkozni xD. Így a végzés után olyan specializációt választott, ahol laborba van és véletlen sem kell betegekkel találkoznia.

#2 vagyok, visszaolvasva tudom ez így durván hangzik, de gonxoljon bele mindenki, hogy egy tetves, rühes, büdös koszos, ki tudja merre tengődő alakot szerintem senki sem szívesen fogadna, oké, hogy gyógyítás meg stb, de azért megis... így meg végül is hozzájárul a gyógyításhoz, de laborban.

Én is úgy mentem pszichológia szakra, hogy sosem lettem pszichológus, kutatónak mentem. Jelenleg gyengénlátóknak keszítünk különféle felületeket, alkalmazásokat és rehabilitációs eszközöket, annyi, hogy jobban rá kellett feküdnöm a reál tárgyakra, matekra, statisztikára. Engem is csak ilyen értelemben érdekelt ez a pálya, isten őrizz, hogy emberekkel dolgozzak közvetlenül. Minden szakmában lehet akadémiai vonalon tovább haladni, orvosin is. Sokunkra még az iparban is van kereslet (én is ott helyezkedtem el, nem az állami szektorban).

Ahogy az utolsó irja, nekem is hasonlóak a céljaim. Pszichologiaval kezdtem, aztán most számítógépes és kognitív ideg tudományt tanulok, kutatni szeretnek. Tehát egy szakkal nem csak egy irányba lehet menni, evvel azt szeretném mondani.

Nem