Jogász szak levelezőn munka mellett mennyire nehéz?

Nagyon sok múlik azon, hogy a verbális memóriád mennyire jó, s hogy a munkahelyed mennyire rugalmas munkavégzést tesz lehetővé. Nekem két közeli ismerősöm is járt levelező jogász szakra, tőlük tudok a helyzetről. Sok a magolós tárgy, nemcsak az elején, ahogy írod, hanem a képzés második felében is. Sőt: harmadévtől durvulnak el igazán a dolgok. A többség nem is tudja elvégezni 5 év alatt, inkább 6-7 év a szokásos, mármint annak, aki nem adja fel, mert jó néhányan bedobják a törülközőt, még negyedévesek is. A vizsgaidőszakok mindenkit próbára tesznek, még a nappalisokat is, kivéve persze azokat, akiknek szivacs agyuk van és minden tökéletesen megmarad bennük, amit olvasnak. A vizsgák egy részén nagyon magas a bukások aránya. Ha a vizsgaidőszakban is csak napi 1-2 órád lesz tanulásra, ahogy írod, a feladat a lehetetlen határát súrolja. Próbálj olyan munkahelyet keresni, ahol meg lehet oldani azt, hogy ne kelljen mindig teljes munkaidőben dolgozod. Másképp nagyon nehezen fog menni. Sok sikert!

Pontosan ezen tipródom én is. 27 éves vagyok, Budapesten élek, itt is mennék szívem szerint valamelyik egyetem levelező jogász szakára. Teljes munkaidőben dolgozom, túlóráznom mostanában nem kell (vagy csak keveset és ritkán), közel lakom a munkahelyemhez, és két egyetemhez is (ELTE, Pázmány), tehát elvileg tudok hazasietni és tanulni. A kitartás egy másik kérdés, de a feltételek egyelőre megvannak ahhoz, hogy hétköznaponként este 7-től ezzel tudjak foglalkozni (pénteken hamarabb is, hétvégén pedig a nap javarészében). Feleségem van, gyerek még nincs (a közeljövőben azonban szeretnénk). Ez ugyan arra ösztönöz, hogy kezdjek bele még most, de van folyamatban még egy okleveles könyvvizsgáló tanfolyam is, aminek kb. a felénél járok. Ez még másfél év, ha minden simán megy, a tanfolyam már nemigen venne el időt a jogi egyetemtől (legfeljebb az első félévben, ha ősszel beiratkoznék), vizsgára viszont kell még készülni és nem könnyű. A dilemma az, hogy már ezt is úgy kezdtem, hogy még most kell csinálni, mert utána a család miatt nehezebb lesz. Időközben azonban azt érzem egyre erősebben, hogy még nagyobb affinitásom lenne a jogász szakmához, viszonylag könnyen tanultam a Ptk.-t és a versenyjogot is (ilyen vizsgáim voltak korábban, persze nyilván nem összevethetőek azzal a szinttel, ahogy a jogász szakon kell tanulni), a munkámban is legalább annyira tudnám hasznosítani, mint a közgazdász ismereteket. Logikus lehet legalább addig várni, hogy a szak és a tanfolyam már ne ütközzön, később viszont család is várható, így teljesen biztosan nem tudom felszabadítani az időmet és kizárólag a joggal foglalkozni. Ha viszont így is meg lehet csinálni, akkor minél előbb kellene, mert már most is azt érzem, hogy "késésben vagyok". Szóval nem könnyű döntés. Ha valaki tud néhány okos gondolatot írni, én is szívesen olvasom.

#6: A családalapítás a gyakorlatban leginkább azzal okozhat nehézséget, hogy az éjszakákat nem tudod rendesen végigaludni, ha időnként felsír a gyermek. Márpedig a vizsgaidőszak a jogászképzésben sok stresszel jár, s ha ez kialvatlansággal is párosul, az szinte garantáltan idegronccsá fog tenni. Csak és kizárólag akkor vállalj levelezős jogászképzés és munka mellett gyermeket is, ha egyrészt olyan lakhatási körülményeid vannak, amelyekben teljesen el tudsz szeparálódni, nem fog felébreszteni a gyereksírás; másrészt a feleséged egészen biztosan fel tudja vállalni, hogy a gyerekvállalás miatt megnövekedett illetve megnehezült háztartási feladatokból gyakorlatilag egyáltalán nem veszed ki a részed, neki kell mindent csinálni. Ha ez a két feltétel egyszerre nem teljesül, akkor a jogászképzésre rámehet a lelki egészséged és akár még a házasságod is. Én a helyedben nem próbálkoznék a könyvvizsgálói tanfolyammal való fél éves átfedéssel sem, hanem előbb befejezném a könyvvizsgálóit, s ha az megvan, akkor iratkoznék csak be a jogászképzésre (könyvvizsgálóként szabadúszó lehetsz, ami némi rugalmasságot biztosít), s csak a jogászképzés befejeztével alapítanék családot. (Ahogy írtam, a jogászképzés a végére nehezedő jellegű.) Még 35 évesen sem késő gyerekeket vállalni. Még egyszer mondom: még akinek nincs családja, annak is kőkemény kihívás munka mellett végigcsinálni a jogászképzést. Ne vállald túl magad, nem éri meg!

#8: Annyira sok egyetemen folyik már jogászképzés az országban, hogy egyértelműen túl sok van már az évente frissen végzett jogászokból. Ezért akinek nincs jó ismerőse mondjuk egy jól menő cégnél, hogy bejuttassa magas fizetésű jogtanácsosnak, sem pedig ügyvéd barátja, aki felvegye maga mellé gyakornoknak, sem pedig politikai kapcsolatai nincsenek, hogy mondjuk egy minisztériumba bekerülhessen, az kénytelen megelégedni kevésbé pozitív perspektívát nyújtó állásajánlatokkal, mint amilyenek például a közhivatalnoki állások, ahol közepes fizetésért aktatologató lehet egy állami hivatalban (pl. NAV, pénzügyőrség, földhivatalok) egy íróasztal mellett. Ha lelkiismeretesen és hibamentesen dolgozik, 10-20 év múltán előléptetik osztályvezetőnek, ezzel átülhet egy másik íróasztalhoz két ajtóval arrébb egy kicsit magasabb fizetésért, s ott fog megöregedni az akták és ügyek végeláthatatlan tengerében. Én ismerek olyan egyedülálló jogászt, aki úgy 15 éve végzett, és még mindig egy lakótelepi panellakásban lakik, mert többre nem futja a hivatali fizetéséből, pedig szakvizsgázott és egy szakjogász képzést is megcsinált. Más, jobban fizető területre pedig nem tud átmenni protekció nélkül.