A középiskola utolsó évét hogy éltétek meg? Milyen volt hogy utána a Nagy betűs életbe léptetek? Gyorsan eltelt az? Kevés volt a tanulás? Mennyi órátok volt? Őrültetek nekk hogy végre vége?

Első félévben mindenféle feladattal kellett rohangálnom, nyelvvizsga, szalagavató, meg hasonló baromságok, aztán második félévben jött a covid, úgyhogy online oktatás volt, semmi hülyülés az utolsó hetekben...

Nagyon nagyon vártam a végét így is, mert gyűlöltem az osztályomat, meg az iskolát is, volt egy nagyon kínos online ballagásunk, meg egy még kínosabb ballagás 2.0 az érettségi bizik kiosztásakor. Ott is csalódtam pár tanárban.

Szóval máciustól kezdve csak az érettségire koncentráltam, majd miután annak vége lett nem éreztem azt, hogy hű de felnőtt lettem, élveztem a nyarat, vártam az értesítőt. Aztán mikor beiratkoztam egyetemre, már hibridrendszerben indult az oktatás, majd a novembertől majdnem teljesen online-ra kapcsoltunk.

Szintén nem érzem, hogy ez a nagybetűs élet, itthon élek, tanulok - mint eddig.

Számomra az lesz a nagybetűs élet, amikor dolgozni kezdek, meg számlákat fizetni. Addig ez egy fura átmenet.

Szia!

Az első félévem gyorsan telt. Szalagavató keringő próbái és az osztály tánc miatt, úgy érzem gyorsan eltelt. Igaz a keringő próbák este voltak. Ezt az időszakot nagyon élveztem. Utána jött egy nagyobb tanulási és dolgozati hullám a félév miatt. Majd pár hónap múlva corona miatt karantén. A karanténban nem voltak órák tartva, csak néha raktak fel valami feladatot, vagy tanagyagot. Ez a rész számomra nagyon nehéz volt. Mivel nem volt dolgozat alapú számonkérés így lényegesen kevesebbet tanultam, mint kellet volna. Sokkal nehezebb volt felkészülni az érettségire.

Az első félévet öröm volt átélni, boldog voltam, éltem. A második félév, kellemetlenebb, csalódás volt. Szerencsére az érettségim jól sikerült és ez az eggyik legfontosabb számomra.