Film-, és médiaszakosok felvételi és vizsgafilmjeiben miért ritka a color grading?

Nyilván sokat tesz hozzá a filmhez, ha a színek rendben vannak, de véleményem szerint nem a color grading a filmes produkció csúcsa. Én konzervatív vagyok szakmai szempontból, azaz pl. az operatőri munkánál fontosnak tartom, hogy a plánok, plánváltások, kompozíciók, kameraállások, kameramozgások, fények stb. rendben legyenek. A vágás legyen kifejező, adjon jól követhető ritmust a filmnek, illeszkedjen a hangulatához, de tegyen is hozzá. A dramaturgia átgondolt legyen.

Ha ezek általában rendben vannak, de nincs a filmen color grading, akkor az ember azt mondja, hogy tök tehetséges az alkotó, kicsit még igazít a színeken, és lesz egy jó kis filmje. Ha viszont operatőri, dramaturgiai szempontból gyenge a film, akkor hiába igazít a színeken, attól az nem lesz jobb. Legfeljebb a hozzáértők, értékelők azt gondolják majd,hogy az alkotó szebbnek akarja láttatni a filmjét, mint amennyit az valójában ér.

Ugyanakkor én a felvételivel nem lennék ennyire szigorú. A jó filmhez sok év rendszeres gyakorlás és persze megfelelő szakmai irányítás szükséges. Ez azért a legtöbb esetben nincs meg. Ha én felvételiztetnék, a filmek alapján biztos, hogy azt nézném, hogy a hibák ellenére a tehetség bizonyos szikrái felvillannak-e a filmben, azaz a jelentkezőből x év alatt lehet-e majd jó filmes szakembert képezni. Azzal persze maximálisan egyetértek,hogy egy filmnek legyen mondanivalója, koncepciója, célja.