Tényleg semmit nem ér az okj-s villanyszerelő?

#2-nek van igaza egyébként, a tanáron az OKJ esetében igen sok függ.

Az is egy általános igazság, hogy bármely szakma megtanulása az nem fejeződik be a képzés sikeres vizsgájával.

Akik habzó szájjal hároméveznek, azok mind elfelejtik, hogy a 3 évben volt minden más, matek, magyar, akármi. A konkrétan szakmára fordított óraszám az alig volt több, mint egy OKJ. Ezt minden ilyen fröcsögős fórumon kiszámolja valaki...

Én több villanyszerelős fórumon tag voltam, a facebookos csoportokból azért léptem ki, mert meguntam azt az észtvesztő butasághalmazt, amit minden kérdés alatt előadnak azok, akik amúgy az OKJ hasznosságát megkérdőjelezik. Sokszor az hülyézi le leghangosabban a másikat, aki épp rosszul tudja.

Ami az első hozzászólást illeti, a villanyszerelés nagyjából három egyforma részre osztható:

- konkrétan a szakma, hogy mit hova kötök, hogy működjön

- szabványismeret (amiben benne van az is, hogy miért pont oda kötöm, mikor máshová kötve is működne

- technológia

A fröcsögős hozzászólásokról azért mindig eszembe jut az én ifjúkorom. Ami arról szólt, hogy a szocializmusban a tovatanulás valóban tömegek számára volt elérhető - elvileg. És így minden szülő azt gondolta, hogy én belerokkantam a fizikai munkába, a gyerekemnek legyen jobb sora. Ne az agyagos vagy sziklás földbe vágja a csákányt a novemberi szemerkélő esőben, hanem üljön a jó meleg irodában és vakargassa a tökét. Így amikor a hatvanas évek közepén a gyerek közelített a nyolcadikhoz, a szülő értékelte az előadásokat, és a következő irányvonal mentén döntött:

fiú, közepes és jobb, legalább egy kis műszaki érzékkel - technikum

fiú, közepes és jobb, műszaki érzék nélkül - gimnázium, és onnan majd tanárképző, vagy ha kibontakozik, akkor jog, orvos, akármi

lány, közepes és jobb, nyílt ésszel - mint az előző sor

lány, közepes, aranyos, de hát... - gimnázium, majd lesz belőle bérelszámoló, satöbbi

fiú vagy lány, kettesekkel - 3 éves szakmunkásképző, mert 8 általánossal maradva csak megint jön a kubikusmunka/futószalagos segédmunka rémképe, legalább valami szakma legyen a kezében, azt csak el tudja valahogy végezni, oda felveszik a kettesekkel is

Természetesen nem azt mondom, hogy nem volt, aki ráérzett volna az ízére, és a szakmáját felsőfokon művelte volna utána; és természetesen az a tizenéves időszak sem jelenti azt, hogy utána pont olyannak kell lenni, nekem is voltak középben olyan osztálytársaim, akikről közepes meglepetéssel hallottam, hogy elvégezték a műegyetemet, és akkor el kellett ismernem, nem jól gondolkoztam; és természetesen az intelligencia az egy más kérdés. De azért eszembe szokott jutni a nyolcadikos kori témázás.