Mit tennétek a helyemben?

Nem vagy idős. De mindenhonnan megfutamodsz, ahol valaki egy kicsit is csúnyán néz majd rád?

Ok, nem kellett volna a szüleid elvárásai szerint dönteni. De teátrológia? Átgondoltad te ezt?

Mi a gond a teatrológiával 1-es?

Kifejtenéd? Van tapasztalatod ezen a területen?

Én kicsit hasonló helyzetben voltam, mint te. Szintén azért választottam az első szakomat, mert a szüleimnek nem tetszett az én döntésem, és az szimpatikusabb volt nekik. Bár a tanárokkal és a szaktársaimmal nem volt problémám, nagyon nem szerettem, mert úgy éreztem, hogy hülye vagyok hozzá. Végül első félév után otthagytam, passziváltattam, fél évig dolgoztam, nyelvet tanultam, és következő félévben, azaz tavaly szeptemberben elkezdtem azt a képzést, amit eleinte szerettem volna, és nagyon élvezem, jó is vagyok benne. Ezért, a saját tapasztaltaim alapján azt mondom, hogy egy próbát megér az a másik szak.

A korod sem probléma. Nem tudom, a teátrológia hány éves, de egyáltalán nem leszel idős, ha mondjuk 23 évesen diplomázol. Egyik barátnőm idén szeptemberben kezdte az egyetemet, mert ötosztályos gimibe járt, plusz kihagyott egy évet, így decemberben már 22 lesz. Ha ő bevállalta, akkor neked sincs mitől félned.

A szülők igen, nehéz kérdés. Én is sokáig azért nem mertem a váltásról beszélni velük, mert féltem, hogy nem engedik. Még az első félévem közepén valamikor megemlítettem anyukámnak, hogy nem tetszik, de ő határozottan mondta, hogy végig kell csinálnom. Nekem az volt az utolsó, amitől nagyon kiborultam, hogy kétszer is megbuktam egy vizsgán, amire sokat készültem. Sírva, tényleg, teljesen összeomolva hívtam fel a szüleimet, hogy ez nem megy, bármit, csak ezt ne. Aztán egy hét múlva megbeszéltük, és megengedték. Szerintem az a jó taktika, ha előállsz nekik egy tervvel, hogy mit szeretnél ezzel a képzéssel. Ha látják rajtad, hogy nem csak azért akarsz váltani, mert nem megy, hanem mert tényleg a másikkal akarsz foglalkozni, talán kicsit engedékenyebbek lesznek.