Megbántad hogy orvosnak tanultál?
Nem tudom jó kategória- e de a kérdésem az hogy megbántad e hogy orvosnak tanultál? Én sebész szeretnék lenni, de most itt olvastam egy kommentet arról, hogy a kevés fizetés, és sok munka miatt nagyon megbánta hogy orvos lett, itt az említett komment(részlet):De nem maga a szám a lényeg. Én aneszt rezidensként kezdtem. Kaptam nettó 190 alap fizut, 150 hiányszakmás ösztöndíjat, 100 körüli kórházi bérkiegészítést és még ügyeltem is kötelezően négyet-ötöt. Nettó 500 körül volt a fizum. Rohadtul kevés volt!!! Ugyanis nem mindegy, hogy mennyit dolgozol ténylegesen mekkora felelősséggel, mekkora stressz mellett. És nullszaldós rezidensként nem olyan nagy élvezet koponyatraumást altatni például hajnali kettőkor úgy, hogy reggel nyolc óta nem volt időd enni... A sebészet sem igazán fenékig tejfel.
Mielőtt felhagytam volna az aneszttel beszélgettem az egyik sebész kollégával, én nem nagyon bírom a sebészeket, de őt nagyon szerettem. Ő mondta, hogy már csak pár hónapja van a nyugdíjig és nagyon-nagyon várja, mert együtt lehet majd az unokáival. Ugyanis a gyerekei gyakorlatilag úgy nőttek fel, hogy alig látták őt, mert mindig dolgozott. Neki nem érte meg a sebészi szakma, pedig szerintem tízezreket mentett meg, vagy legalább tette jobbá az életét. Nekem mg az aneszt nem érte meg.
Ami a szakorvosi béreket illeti az nagyon változó. A tízes már azért is egy orbitális seggfej, mert a hálapénzre alapoz, pont a hálapénz tiltása lenne a célunk, amíg van hálapénz nincs normális orvosi fizetés.
Az, hogy az átlag magyar szakorvos szegény lenne erős túlzás, viszont az tény, hogy az átlag magyar szakorvos a munka jellegéhez képest és a beleölt energiához képest nagyon alulfizetett.Itthon a reális szakorvosi bér bőven millió felett kellene, hogy mozogjon. Én egyébként vállalkozó orvosként nettó 750 körül keresek, ügyelettel ez lehetne bőven millió felett. És még így sem éri meg. Ha vissza mehetnék az időben biztosan nem orvos lennék, de ez én vagyok. Az orvosi szakma nagyon nagy lemondásokkal és áldozatokkal jár, és nem sok hála jár érte.
(Itt a kérdés): https://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__karrier-f..
Én nem a pénz miatt mennék, de nyilván az is fontos dolog, az meg pláne az hogy legyen legalább egy kicsi szabadidőm :)
Köszönöm ha válaszolsz, és azt még jobban ha kifejted :)
válasza:
válasza: válasza:Ejha, nem gondoltam volna, hogy kérdés lesz a válaszomból. Azt a választ ugyanis én írtam.
Kedves kérdező, amit írtam, azt teljesen komolyan gondoltam. Viszont, azt is tudom, hogyha nem lettem volna orvos, akkor most azt bánnám. Tudod ilyen kérdésben nagyon nehéz jó tanácsot adni, mert egyik oldalon ott van a tapasztalat, a rengeteg sz.rság a munka során, a megbecsülés hiánya stb... a másik oldalon viszont nem vagyunk egyformák. Vannak akik megtalálják az orvoslásban azt amit szeretnének. Tipikus ilyen szakma például a gyermekorvoslás, ahol a legkisebb a kiégés. Azért van viszonylag mozgástered is, diploma után gyakorlatilag még egyszer pályát választunk a szakosodással, és széles a paletta, vannak olyan diszciplinák amik nem is látnak beteget. És azért némi szabadideje az embernek egyetem alatt és munka mellett is van. A fő probléma az, hogy azt az időt, amit egyetemre meg a rezidensképzésre fordítasz talán értelmesebben is el lehet tölteni. Szakorvosként már szabadabb vagy.
Az a baj, hogy nem látjuk, hogy mi lett volna ha... nem orvos hanem mondjuk asztalos leszek. Jelenleg magányos vagyok és boldogtalan, lehet, hogyha más szakmát választok már családom lenne, gyerekeim saját házam... de az is lehet, hogy már rég öngyilkos lettem volna, nem lehet tudni.
Igazából azt érdemes végiggondolni, hogy milyen szakmát csinálnál legszívesebben. Ha az orvos az, akkor legyél orvos, viszont jó ha tudod azokat, amiket leírtam én is és más válaszoló is. Nem kevés szívás van ezen a pályán és sajnos a betegek iszonyatosan bunkók tudnak lenni.
válasza: válasza:Én idén nyáron végeztem az orvosin. A legfontosabb és szerintem a legjobb tanács amit adhatok, az az hogy mindenki nézzen magába és gondolja végig amikor orvosira jelentkezik hogy mi az igazi motivációja! (Ez 18 évesen egyébként nehezebb feladat mint azt sokan gondolnák…)
Én csak nagyon sokára jöttem rá, hogy a legerősebb motivációm a megfelelési kényszer volt, viszont akkor már nyakig benne voltam, ezért elvégeztem, már nem érte volna meg otthagyni. Ijesztő belegondolni, hogy évekig hazudtam magamnak, de annyi jó származott belőle, hogy most már tudom mi a fontos igazán az életben és az nem a presztízs meg a karrier.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!