Elrontott érettségi, ti mit tennétek?

"A jogot is miattuk választottam, nem én szerettem volna oda menni."

Az első válaszoló vagyok. Figyelj, ez tényleg nagyon durva. Mi az, hogy nem Te döntheted el, hogy mi szeretnél lenni felnőtt korodba? Mi az, hogy nem azt tanulhatsz, amit Te szeretnél, hanem azt, amit a szüleid? Ez borzasztó, már ne haragudj. A helyedben egy kicsit rendet tennék a rokonaid fejében, hogy nem a saját életükkel játszadoznak, hanem a Tiéddel! Neked kell majd mindennel megbírkóznod, és az, hogy majd egy olyan szakmád lesz, amit rendesen utálsz, az a legrosszabb! Én ettől fogva egyáltalán, még a legkisebb dolgokban se hallgatnék a rokonaimra, bármennyire is szeretem őket. Ők azt hiszik, hogy neked ez-meg az a legjobb. Pedig nem. Ezt csak TE tudhatod, és nem ők! Egy komolyabb elbeszélgetést ajánlanék neked a szüleiddel. Még mielőtt majd azt sem fogják engedni, hogy a Piroska a barátnőd legyen vagy a Juliska.

A nyelvekkel is sokra mennél. Nekem van olyan ismerősöm, akit sosem érdekelt az iskola, nem tanult keményen, de nagyon szerette a francia nyelvet, ezért kéttannyelvűben tanult. Mindenből hármas-négyes volt, de a franciára nagyon rágyúrt, abból mindig jó jegyei voltak, ment többször is cserediáknak, filmeket nézett, könyveket olvasott, szinte anyanyelvi szinten tudott franciául. Most egy közepes eredményű érettségivel dolgozik igen jó beosztásban, igen jó fizetéssel egy francia cég magyarországi leányvállalatánál. De van olyan rokonom is, aki angol szakon végezte el a tanárképzőt, aztán most egy nemzetközi végnél dolgozik, és gondolhatod, tízszer annyit is megkeres, mint azok a kollégái, akik nem hagyták el a pályájukat.

Szerintem jobb lett volna a megérzéseidre hallgatni, meg megkérdezni olyan embereket, akik szintén a nyelvekkel tanultak tovább és úgy dönteni, de ezt már nem tudod visszacsinálni. Mi lenne, ha újraérettségiznél? Vagy esetleg a meglévő pontjaiddal nézz szét a nyelvészettel foglalkozó szakokon, hogy mennyi a ponthatár ott, és hogy hátha van ott keresztféléves képzés, amit már januárban el tudsz kezdeni. Ha jövőre tudnál csak elkezdeni egyetemre járni, akkor most itt a lehetőség, hogy annyira begyakorold a választott nyelveket, amennyire csak tudod, utazz, ha megteheted, és beszélgess a szüleiddel is arról, hogy milyen lehetőségeid lennének, ha nyelvekkel foglalkoznál.

A jog sem rossz választás egyébként, én is azt tanulok, de tudom, hogy akik nem voltak elhivatottak körülöttem, mind kihullottak az évek során. Ez olyan szak, amit nem sok ember mer megjelölni második lehetőségként, mert ehhez tényleg tudni kell, hogy mi akarsz lenni később. Ha elkezdenéd a jogot, a szüleid büszkék lennének rád, meg minden, de pár éven belül szerintem annyira megutálnád, hogy othagynád úgyis. Akkor meg mégtöbb évet elvesztegettél az életedből, és még mindig ott fogsz tartani, hogy nem lesz diplomád.

Szerintem hallgass a saját megérzéseidre, mert a rokonaid nem tudhatják, hogy te hogyan érzed jól magadat.

Biztos nehéz lehet szembeszállni egy elnyomó családdal, ezt az olyanok nem igazán tudják, akiknek nincs. (engem anno belekényszerítettek a gimnáziumba, holott világosan nem akartam oda menni, 1 év után ki is buktam hál'isten, utána nem volt több nyomásgyakorlás)

A te elnyomóid között legalább van jogász/ügyvéd, vagy csak valami egyszerű munkakörben dolgozóként, ergo laikusként akarnak téged odavetni? Merném állítani, hogy nincs, mert a munkámból kifolyólag több ügyvédet ismerek, és mind kézzel lábbal ellenzi a gyermekeinek és ismerőseinek az ügyvédi szakmát.

Amennyiben nem fogod szeretni, esetleg alapvetően nem is humán, hanem reál beállítottságú vagy borzasztóan fogsz vele szenvedni, ha pedig nem sikerül egy-egy félév nehéz lesz eléjük állni.

Én mindenképp abba az irányba próbálnék menni, hogy a saját akaratom érvényesüljön, bármennyire is nehéz ez, de ha már van némi megfelelni akarás, akkor hasonlóan pedáns szakmákban keresni olyasmit ami érdekel is.

Anyu, nem ügyvéd leszek, hanem orvos, fogadd el. Szerintem nem lenne kifogás.