Szerintetek mi lenne a helyes lépés ebben a helyzetben?

Elsősorban a véleményeteket kérném ki egy dilemmás helyzettel kapcsolatban. Autószerelőként tanulok, 3 napot suliban, 2 napot külső gyakorlati helyszínen. Maga a szakma érdekel, hiszen régi autókkal szeretnék foglalkozni (illetve most is foglalkozok eggyel). De az iskolában és a gyakorlati helyen is rohadtul szenvedek.

Iskolában a nagy semmittevés zajlik. Van, hogy csak ülünk az óran, tanár pasziánszozik, vagy valami hülyeségről beszél (magánélete, a tanítás negatív oldala stb.). Egyébként dolgozatokat se nagyon iratnak, de ha igen, azt kinézhetjük bárhonnan. Egy idő után hihetetlenül ellustul az ember ettől. Az osztálytársaim néha tiszta idióták. Szerintük nekem csak annyi az egyetlen bűnöm, hogy túlságosan lelkes vagyok. Vagyis inkább semleges vagyok a szemükben, én viszont utálom őket: Állandóan összevesznek egymással, hogy melyik a jobb kocsi, hihetetlenül gyerekesek és fárasztóak. Volt, hogy egy gyerek "nekem akart ugrani", mert kimondtam azt, hogy "Opel Astra".

A gyakorlati helyemet eleinte szerettem, de az utóbbi időkben fokozatosan utáltam meg. A főnök ott állandóan fényezi magát, hogy milyen király műhelyt örökölt meg, meg, hogy elektromos autóval jár és sorra alázza vele a BMW-seket. Én már-már túlságosan félénkbe raktam magam, talán ezért is szeret kiosztani, hogy mit kéne csinálnom. Ő edzett ennyi idősen, meg csajozott (az is fura, hogy tudta, nincs barátnőm), nekem is ezt kéne csinálnom szerinte. Nekem is van életem, autóstalálkozókra, diákmunkázni járok el, marketplace-n naponta értékesítek régi cuccokat, vannak barátaim is. Nincs szükségem a kiosztásaira. Azzal nem lenne problémám, ha tanácsokat mondana, de ez már nem az a szint.

Múlt héten, amikor megkérdezték, hogy jövök-e jövő héten, akkor ironikusan azt feleltem, hogy: Ki tudja, lehet, hogy lebetegszem, elgázolnak, vagy meghalok addigra, semmi se biztos. Ma tényleg nem mentem el, mert a tegnap előtti műanyaghegesztéstől olyan rosszul lettem, hogy fel se tudtam kelni. Ők nem értették az ironiát és szerintük elterveztem, hogy hiányozni fogok. Gratulálok ehhez. Arról nem is beszélve, hogy egy fillért nem fizetnek nekem én meg birka módon elfogadtam ezt eleinte.

Szóval nagyjából ez volt az alapszituáció, remélem eljutott idáig mindenki. Azon dilemmázok mostanában, hogy félbehagyom ezt az egész sulit, mert elegem lett az egész autószerelős közegből. Én tényleg csak azért tanulnám ki ezt a szakmát, hogy lehessen autóépítői végzettségem idővel. Nem is dolgoznék főállásban ezzel a szakmával.

Véleményetekre lennék kíváncsi. Nem önsajnálkozás miatt írtam ki a kérdést (bár egy kicsit felszabadító volt), egyszerűen nem tudom, hogy érdemes-e folytatnom ezt a sulit. Ha bárki tud egy jó alternatívát, azt is szívesen meghallgatom.