Mit tanuljak ha az égvilágon semmire sem vagyok alkalmas? Hogyan kéne fejlődnöm?

22 éves vagyok, eleve 20 évesen érettségiztem, mivel elég nehéz gyerekkorom volt, pszichésen egy ronccsá váltam már 16 évesen... Akkor meg buktattak és egy időre kiiratkoztam az iskolából.

Depressziós vagyok, szociális fóbiám van és generalizált szorongásom.

De már sokkal jobban vagyok mint pár éve, hála a pszichoterápiának...

Az érettségim nem lett rossz, annak ellenére hogy egyáltalán nem erőltettem meg magam.

Viszont nagy bánatomra diszkalkuliás vagyok, tényleg nagyon nem megy a matek... Annyira, hogy fel is mentettek, bár a matematika kötelező érettségi tantárgy, nekem nem kellett abból érettségiznem.

Helyette földrajzból kellett, ami egyébként hármas lett, az lett a legrosszabb...

Csak angolból emelteztem, de ha esetleg egy egytemhez kéne, akkor tudnék másból is.

Eddig semmilyen értékes munkatapasztalatom sincs, gyárban dolgozok szallag mellett.

Az a baj, hogyha egyetemben gondolkodom, akkor csak levelező tagozatos képzés jöhet szóba...

Na és mi az ami humán, indul levelezőn és el is lehet vele helyezkedni?

Hát például a jog...

Hiszem, hogy felvételt tudnék nyerni (újra érettségiznék magyarból és töriből emelten) a szakra, meg valószínűleg el is tudnám végezni, de sajnos magára az ügyvédi, vagy ügyész pályára már nem lennék alkalmas...

Egyedül azért nem zárom ki ezt a lehetőséget teljesen, mert esetleg önkormányzatban jegyzőként el tudom magam képzelni.

De lehet, hogy az sem nekem való, annyira nem látok bele.

Akkor még ott a pszichológia is, azzal csak az a baj, hogy PhD.-val lehet csak biztosan elhelyezkedni, a pszichés állapotommal pedig erre a pályára sem tartom magam alkalmasnak...

Na meg ott van matek is, bár nem tudom hogy mennyire gyenge/erős szint.

Az álommunka a szociális fóbiám miatt olyasmi lenne mint könyvelés, programozás, vagy vegyészmérnökként is el tudnék lenni egy laborban... De ezekhez mind olyan szintű matek kell, ami nekem valószínűleg túl nagy falat.

Szakmát nem szeretnék tanulni, mert nem tartom könnyebbnek mint egy egyetemet, főleg hogy most 3 évesek lesznek és sokkal nagyobb hátrány ezeknél a szocfóbia...

Meg amúgy is inkább szellemi munkát szeretnék majd. Ha az csak egy irodai munka is esetleg, hát akkor az...

Persze nem vayok teljesen igénytelen sem, nem teljesen mindegy hogy mit dolgozom, viszont tisztában vagyok vele hogy a problémáim miatt kifejezetten szűkölködöm a lehetőségekben...

Gondoltam még az emberi erőforrások szakra is (a gazdaságtudományira), de egyrészt a HR-eseket nagyon lenézik, másrészt nyílván ott is van matek.

Az én matek tudásom meg egyenlő a nullával... Nem tudom, hogy mennyire reális, hogy 1-2 év alatt felzárkózzak annyira, hogy rögtön az első félévben ne maradjak teljesen le a többiektől...

No meg nem vagyok túl szép ember, a sztereotípiák szerint akár férfi, akár nő az illető, ha HR-es akar lenni akkor vagy nagyon dekoratívnak kell lenni, vagy protekció kell.

Nem tudom, hogy ennek mennyi az igazság tartalma, de eddig én is ezt tapasztaltam.