Valaki aki jogra jár, jogot tanul/tanult mik a tapasztalatok?

Engem is érdekel, mert idén valamelyik Jogi Egyetemre szeretnék jelentkezni.

Én inkább azt mondanám (jogász vagyok), hogy totál nem éri meg jogra menni. Sok erőbefektetés és szar a fizetés ahhoz képest, amit bele is fektetsz és nem biztos, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket (külföld meg eleve kizárva ha egyszer azt gondolnád, hogy többre vágysz mint itthon). Telített ez a szakma, tele van egy csomó hozzá nem értő jogásszal, lassan már kezd büfészakma lenni mert annyira divatos aztán mikor a kezedbe kapod a diplomát rájössz, hogy mennyire szarok a kilátások. Engem is anno mindenki lebeszélt én nem hallgattam rájuk, szerintem beszélj több jogásszal. Ha csak fele annyi embert vennének fel jogra mint most akkor is bőven túlkínálat lenne jogászokból még nagyon sok évig...

A telített a szakma megjegyzést úgy értettem, hogy ha nem teljesen jogi munkakörben akar elhelyezkedni hanem csak olyanban, ahol felsőfokú végzettség előny vagy a jog jól jön, akkor el tud helyezkedni jogi diplomával, de a klasszikus jogi pàlyák (ügyvéd, ügyész, bíró stb.) teljesen telített és nem fizetnek feltétlen jól. Az meg egy másik kérdés, hogy érdemes-e 5 évet végig húzni egy kemény szakon azért, hogy utána HR-es legyél például vagy valamilyen üzletkötő... Illetve nem szerzel a jogi szakmából igazi gyakorlatot, tehát ha váltani akarsz majd (esetleg klasszikus jogira) igen reménytelen lesz. De amit a 3-as írt én is meg tudom erősíteni!

Rengeteget kell tanulni ez tény. És nem csak magolni, érteni is kell. Ha olyan családba születsz ahol mindenki ügyvéd, ügyész, bíró, vagy valamilyen igazgató akkor nincs gond. E nélkül valamivel ki kell tűnni a tanulás mellett, ha azt akarod hogy foglalkozzanak veled. Pl szakkollégiumi előadások, projektek, perbeszéd- vagy jogeset-megoldó versenyek vagy valamilyen önálló kutatómunka. Van olyan ismerős aki könyvvizsgáló cégnél dolgozik de olyan is aki gyakorlatilag call-centeres egy jogvédelmi biztosítónál teljesítménybérért. Tehát egy nagy adag szerencsén is múlik az elhelyezkedés.

Ha nincs kitartásod és csak azért jönnél ide, mert "menő" és "jól keresnek", akkor ezt felejtsd el. Az öt év alatt számtalanszor megkérdezed magadtól, hogy miért is jöttem én ide... és még a legjobbakkal is megeshet 1-1 félév csúszás. Nehéz, de ha tényleg van elhivatottságod és pl valamely családtagod által belelátsz, érdemes jogra menni

Nagyjából olyan leterheltség, mint az orvosi, csak gyakorlati ismereteid nem nagyon lesznek. Én 10 éve végeztem, PhD fokozatot is szereztem, elméleti pályán vagyok. (Van egy másik diplomám is jogon kívül). Nem bántam meg semmit, nagyon szeretem, de a hallgatói (a graduális és a PhD doktori iskolai szakasz) tele lehet éles váltásokkal, egyetemen és PhD-n is kiemelkedően teljesítők is "borultak meg" oktatási szakaszban, és hosszabbodott meg nem kevéssel a tanulmányi időszakuk. Illetve az oktatói-kutatói pálya is olyan, hogy a legjobb képességekkel, magas teljesítménnyel, számos idegennyelv készségszintű használata mellett, tudományos elismertséggel, támogatókkal a hátad mögött is találkozhatsz olyan akadályokkal amelyeken azért igencsak meglepődsz, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhat.