Elpazaroltam az egyetemi éveimet. Ti ezt hogy kezelnétek?

mester alatt is lehet erasmusozni, én is akkor használtam fel mind a 12 hónapomat. eun kívül (de akár belül is) a campus mundi ösztöndíjait nézd meg, többet fizetnek, mint az erasmus, és ha eun kívülre mész, akkor az erasmusos hónapjaid se pörögnek ;)

Én sem értem a problémádat. Befejezed az egyetemet, elmész szépen dolgozni, és nem lesz időd azon töprengeni, hogy "mi lett volna, ha..."

Miért ha végzel nem tudod ezeket csinálni? Felnőtt dolgozó emberként oda utazol, ahova akarsz, meg lesz a pénzed rá. Este, hétvégén annyit bulizol amennyit akarsz, mert nem kell tanulnod a szabadidődben.

BA és MA alatt én sem használtam ki ezeket a lehetőségeket. Aztán utána 1 évig én is dolgoztam, de nem igazán jött be az első munkahely, 1 év után kiléptem és elkezdtem a PhD-t, másik egyetemen, mint ahol korábban tanultam. És azóta nagyon aktívan benne vagyok a szakmai közéletben, doktorandusz szervezetekben, stb. Azóta már voltam ösztöndíjjal külföldön is. Szóval sosem késő elkezdeni "aktivizálódni", de attól is függ persze, hogy a mi célod. Ha csak a bulizás hiányzik, akkor azt mondanám, hogy ezen túl kell lépned. Ha viszont a szakmai kapcsolatépítés, külföldi tapasztalatszerzés, közösségben való aktív részvétel, akkor érdemes lehet átgondolni, hogy mennyire tudnál mélyen foglalkozni a szakterületeddel és esetleg megpróbálni a phdt. Nagyon sokan végül a phd után visszamennek a piaci szakmákba, de értékes tapasztalatokat lehet szerezni alatta nem csak tudományos, hanem szakmai-közéleti szempontból is.

Visszafelé nem lehet élni. Egyetem alatt a gimit sirattad. A következő 3 évet azzal fogod tölteni, hogy az előző 5 év miatt sírsz? Mert akkor az már 8 elpocsékolt év lesz! Zárd le, ami elmúlt és élj MOST úgy, ahogy MOST akarsz! Mert ez is elmegy, és egyre több minden miatt lehet majd rinyálni!

Azt tenném, hogy mostantól jobban odafigyelek rá mit is szeretnék igazán, és azt csinálnám. Kesereghetsz életed végéig, a múlton már nem fogsz tudni változtatni.

Én értem, hogy mire gondolsz. Én még csak 21 vagyok, végzős BA-n., de már most és korábban is azt éreztem, hogy ezt megbántam és nem ide kellett volna jönnöm. Mikor felvételiztem, akkor igazából bele sem gondoltam ilyen szempontból, mert fogalmam sem volt, hogy milyen egy egyetemi képzés és mégis mit várhatok tőle. Azt tudtam, hogy mit szeretnék tanulni, de magát az intézményt szimpla szimpátia és praktikusság alapján választottam. Közel volt, annyira nagyon azért nem is egy neve sincs intézmény és szimpi volt, hangulatos a város, kellemes az egyetem, kisebb, barátságosabb stb. A képzés maga tetszik, nagyon szeretem az oktatókat, jól érzem magam a városban és nyilván előnyként élem meg az otthonom közelségét is. Viszont túl kevésnek, túl komolytalannak, túl semmit érőnek és ezáltal valahol időpazarlásnak is érzem. Egyáltalán nem támogatják a tudományos ambíciókat, semmi szakmai lehetőségünk nincsen, néha (kb. félévente egyszer) van egy előadás és kész, nincsenek plusz programok, nincsen szakkoli és semmi. A külföldi lehetőségek nagy része el sem jut hozzánk, nem túl támogatottak, a külföldi félévek is szinte kizárólag csúszással végződnek. Nagyon rossz az órarendem és kevesebb is a lehetőség a városban, emiatt az eddigi két év alatt semmilyen munkát nem tudtam elvállalni, nemhogy valami szakmai lehetőséget. Más, nagyobb egyetemen tanuló ismerőseimnél pedig én is azt látom, hogy ilyen tehetséggondozó programban vesz részt, olyan nyári egyetemre megy, ilyen gyakorlaton van, olyan külföldi egyetemre megy tanulni, ilyen kutatócsoportban stb.... Ez nekem is hiányzik és erre én is vágynék, mert az egy dolog, hogy szép a város, jó a hangulat az egyetemen, de ez nem ér semmit, ha közben nincsen lehetőségem tanulni, tapasztalatot szerezni és fejlődni, miközben alapvetően ezért járok egyetemre...