Ha állítólag annyira fontos egy társadalomnak a versengés, mivel magyarázható az, hogy a finn oktatási rendszer nem hisz a versenybe, de mégis világszínvonalú?

Úgy gondolom, hogy a lóversenyen, vagy az atlétikai bajnokságon Finnországban is a győztest jutalmazzák, de az üzleti életben sem tiltják a versenyt, sőt!

Ami az oktatásban jó, nem jó mindenütt!

Szerintem:

A versengés egymás ellen az “erősebb marad életben” alapon az emberrel vele született, faji sajátosság, ahogy az a természetben rendben is van. Azonban én is amondó vagyok, hogy a verseny lovaknak meg agaraknak való, úgyhogy magasról teszek rá, ha valaki pl. előbb ér célba mint én. A cél itt lehet bármilyen társadalmi vagy egyéni vívmány, nem feltétlen futóversenyre gondoltam. Én a magam tempójában szeretek haladni, és ez az iskolában sem volt máshogy. Soha az életben nem indultam semmilyen gyerekes versenyen, mégis kitűnőre érettségiztem, és van két diplomám. Soha nem éreztem, hogy meg kell mutassam valakinek azt, hogy én jobb vagyok, mint a másik, vagy éppen a másik jobb, mint én. Szóval én támogatnám a versenyszellem kiűzését az oktatásból, de mint említettem, ez velünk született sajátosság, így ezt elérni csak kifinomult módszerekkel lehet, amire már az óvodában kell passzív eszközökkel “nevelni” a gyermekeket. Erre a magyar rendszer jelenleg nem lenne képes, így marad a primitív verseny.

Egyébként az üzleti világban is nagyobb sikerek lennének elérhetők, ha nem a versenyre és a profitra menne ki az egész hanem egy olyan társadalmi berendezkedésünk lenne, ahol mindenki egymásért, egymást segítve dolgozik. Erre például elég lenne az, ha a kikutatott technológiákat megosztanák egymással a cégek, országok, államok stb. Már régen a Marson is lennének városok. De erre az ember jelen állás szerint nem képes és talán soha nem is lesz az. :)