Pályaválasztási dilemma: hogyan döntötök?

Gyerekem egyszerűen megoldotta a dilemmátokat... pszichológia nappalin, gazdasági szak szombati levelezőn – párhuzamosan. Nektek is ezt javaslom.

12. Kérdező: írtam privátot.

Én ugyanígy voltam ezzel. Kitűnő tanuló voltam (végül az érettségim is ötös lett mindenből), nyelvvizsgáim voltak és minden tárgyból nagyjából egyenlően teljesítettem. Én matek-fizika gimibe jártam, mindkettő tárgyat nagyon szerettem, viszont emellett a nyelvek és az irodalom is érdekelt. Ugyanez volt a dilemmám. Én végül elmentem mérnökinfóra és lehúztam ott egy évet, de otthagytam. Ott rájöttem, hogy igazából engem mégsem érdekel ez a terület. A gimiben nagyon jó volt az osztályközösség, nagyon jók voltak a tanáraink is és az órák is nagyon érdekesek voltak, szerintem inkább ez vonzott akkor. Illetve olyan személyiség vagyok, aki mindenből a legjobbat akarja kihozni, így mindig erre törekedtem. Plusz, hozzá kell tennem, hogy nyilván a jó kereseti lehetőségek is motiváltak a szakválasztáskor. Aztán az egyetemen felismertem, hogy ez nem a tanulásról vagy a jegyekről szól, hanem az a kérdés, hogy én szeretnék-e ezzel foglalkozni és érdekel-e igazán. Nekem az a személyes véleményem, hogy az egyetemen tanultak csak egy részét teszik ki a megszerzendő tudásnak és készségeknek, nagyon nagyon sok múlik azon, hogy az ember még mit pakol bele akár a személyiségéből, tapasztalataiból, plusz tanulmányokból, gyakorlásból, munkából. Magyarul: bőven kell időt és energiát fordítani egy egyetem elvégzésébe, kell a motiváció, ambíciók, egy erős érdeklődés, ha az ember komolyan gondolja és szeretné is vinni valamire. Nekem ez akkor nem volt meg, emiatt abbahagytam. Végül elmentem BTK-ra, egy nyelvszakra és azóta is ezt csinálom, ez már sokkal inkább én vagyok és itt már érzem, hogy haladok is valamilyen irányba és nem csak toporgok az egyetemen. Ez az én sztorim, csak a saját tapasztalatom és lehetséges, hogy te teljesen máshogyan gondolkozol és máshogyan is fogod megélni.