Valaki segítene ezt a pár verssort értelmezni?

"És ostobák mi, százszor ostobábbak,

kik nem hiszünk e szép példaadásnak,

fönnen kiáltja, csak sziveden áll, hogy

kapj egy helyett sorsot két milliárdat –

a szeretettől, mely soha el nem fogy."

az egész vers:

[link]

A vers többi része világos, de ez a néhány valahogy nem. Egyik mondatot sem értem, hogy mire vonatkozik. Kérlek, hogy a nyilvánvalót ne magyarázzátok majd :D