Nektek is voltak olyan egyetemi csoporttársaitok, akiket évek alatt se ismertetek meg?

Vannak, méghozzá jogász szak, HR szak... ahol különösen fontos az emberekkel való kommunikáció, foglalkozás, bánásmód, stb.

Még csak nem is az, hogy Pl. vegyészek vagy informatikusok.

Általában srácok közt vannak ilyenek , nálatok nem?

Azért van pár ilyen lány is.

Jó tanulók emellett. Nálatok is?

Én is a robotokhoz hasonlítanám őket.

Helló, én lennék az egyik ,,robot"

Igaz azért én 1-2 emberrel szoktam beszélgetni (pl a barátom is erre a szakra jár, és van néhány közös óránk), de egyébként a többszáz fős évfolyambol senki mással nem beszélek, és sokszor vagyok egyedül, hogy csak bambulok vagy telefonozok hát ez van. A történethez hozzátartozik, hogy ez egy mérnök szak, és elég érdekes arcok vannak (semmi kedvem hosszú, zsíros hajú, igénytelen ruhájú fiúkkal szóba állni) és a többségük idegesít. Másrészt nem barátkozom valami könnyen, ezért annak idején elég kevés kapcsolatot tudtam kialakítani a szaktársaimmal, ők meg jól elvannak egymással, így nem akarok beékelődni közéjük. A többi ,,robot"-hoz sem merek odamenni, mégis hogy kezdeményezzék beszélgetést? Csak lejáratom magam és szorongok, pont az olyanok miatt, mint te, kedves kérdező, és az előttem válaszoló.

Mi a frász közöd van hozzá? Miért állna be hülyéskedni?

Kicsit vissza kéne venni ebből a sablon dumából.

Lehet, hogy én is ilyennek jövök le az én csoporttársaim szemében. Én is vidéki vagyok és igen, kb. egész nap elvagyok egyedül, ha kell. Egyrészt igen introvertált vagyok és nincs kedvem emberi kapcsolatok kialakításához, egész egyszerűen sokszor nincs kedvem beszélgetni, az ismerkedéshez, bájcsevejhez meg végképp, mivel nekem rendkívül nagy erőfeszítésbe kerülnk az ilyesmik és tapasztalatom szerint az emberek nagy része túl felszínes ahhoz, hogy megérje ezt a fáradtságot (magyarul ha ők nem fektetnek annyi energiát bele, akkor én minek?). Ebből kifolyólag inkább meghagyom az energiámat olyanra, ami érdekel és értelmét látom. A dolog másik része, hogy nem tervezem végigvinni a szakot (orvosira akarok újrafelvételizni, az idén nem vettek fel), tehát valószínüleg később úgy sem fogok találkozni többet ezekkel az emberekkel.

A dolognak van egy olyan része is, hogy régen sokat próbálkoztam és sokszor estem pofára, sosem sikerült jó társaságot találnom + felszabadulni is nehezen tudok. Tehát inkább úgy vagyok, hogy nem is töröm magam.