Ciki, hogy egyetemistaként ilyen lettem?
Mesterszakot fogok kezdeni idén ugyanazon az egyetemen ahol alapszakra jártam. Most valahogy jobban félek az új emberektől, új csoporttársaktól (részben ugyanazok, részben nem) meg új tanároktól, mint eddig. Alapszakon ezzel nem volt annyi problémám, ott egész jól kialakultak ezek a dolgok, inkább a tanulás volt nehéz néha. Itt meg ettől is félek.
Vannak kötelező órák meg szabadon választottak is. A kötelező óráktól is tartok kicsit, ott is lesznek új tanárok meg egészen új témák de a szabadon választottnál még jobban. Korábban ez annyira nem volt jellemző, hogy féljek új oktatóktól és csoporttársaktól.
Mit lehet ez ellen tenni?
Meg félek kimondani a véleményem meg beszélni órán. Nálam ez hangulatfüggő is de félek nem fognak menni az új tárgyak vagy nem leszek olyan okos mint a csoporttársak.
Hasonlóan éreztem én is. Valószínűleg azért, mert túl nagy kihagyás volt az alapszak után és már annyira nem élem az egyetemi radikális változásokat... Illetve nem volt annyi közösségi "bevonódós" program: sem gólyatábor, sem ismerkedős italozgatás, sem más...
Szerintem majd minden alakul magától, ha benne leszel a közösségi vérkeringésben. Jobban hasonlít egy munkahelyre ez.
Ami az órákat és tanulást illeti, nálunk nem kevesebb az óra sajnos. Sőt, bizonyos krediteket még nehezebb összeszedni mint alapszakon. A tanulás sem lesz egy leányálom.
De a közösség most jobban aggaszt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!