Mi a véleményetek a kötelező olvasmányokról? Fontosnak tartjátok őket így, a jelenlegi formájukban, vagy inkább ellenzitek őket?

Jövő tanévtől kezdve tizedik osztályba fogok járni, biológia-kémia tagozaton. A kötelező olvasmányok kérdése már elég régóta foglalkoztat, azonban most jutottam el odáig, hogy ilyen formában megosszam a véleményem másokkal, illetve több szemszögből vizsgáljam meg a kérdést.

Úgy gondolom, hogy nagyon is ráférne egy reform a kötelező olvasmányok listájára, mivel saját és mások tapasztalatai alapján is bizton állíthatom, a diákok jelentős többsége hozzá sem szagol a legtöbb kijelölt műhöz, legfeljebb arra hajlandóak, hogy a rövidített változatot átbogarásszák a számonkérés előtti napon (vagy óraközi szünetben), összehozzanak egy viszonylag elfogadható jegyet (sok esetben puskázással), hogy aztán másnap már a könyv címére se emlékezzenek. Tehát nem igazán érvényesül sok esetben a cél, miszerint a kötelező olvasmányok azért vannak, hogy művelődjünk, tanuljunk általuk, s belőlük. Bár ez csupán az én véleményem, azonban úgy gondolom, sokkal hasznosabb lenne, ha a diákok egy általuk választott művet olvasnának el (bizonyos kereteken belül, úgymint ne a legsilányabb ponyvaregények közül válogassanak, ami legtöbbször az erotikára épít, például, de nyilván szubjektív, hogy kinek milyen műfajú regények tetszenek), és olvasónaplót vezetnének róla, amit mondjuk félévzárás, illetve az év végi jegyzárás előtt le kéne adniuk. Az olvasónaplót pár főbb támpont (történet, cselekmény leírása, főbb szerepet játszó karakterek jellemzése stb.) kivételével mindenki úgy vezetné, ahogy azt ő maga kívánja. Úgy gondolom, félévente egy 300-400 oldalas könyv nem lenne senkinek sem annyira megterhelő, főleg, ha valaki jóformán a saját szórakozására olvassa a regényt, s a véleményemet még egy erős középiskola/gimnázium, illetve sport versenyszerű űzése mellett is helytállónak tartom (jómagam a régióm legerősebb gimnáziumának legnívósabb tagozatára járok [OKTV, nyelvvizsgák, egyéb színvonalas országos versenyek, mint például az Irinyi kémiaversenyen elért kimagasló eredmények, helyezések, diákolimpián nyújtott teljesítmény alapján], ráadásul kollégista is vagyok egy elég szigorú intézményben [minden időnket beosztják, folyamatos ellenőrzések, kötelező szilencium 4,5-ös átlag alatt, kötelező sport, napi 3 óra kimenő, stb.], ennek ellenére mégis olvasok a magam örömére, ami alatt a szórakoztató regényeket és az orvostudománnyal, pszichológiával, történelemmel foglalkozó újságokat, szaklapokat, szakkönyveket értem, emellett, ha véletlenül megtetszik egy kötelező olvasmány (például Shakespeare: Rómeó és Júlia, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, stb.), azt is szívesen elolvasom.

Hozzá kell tennem, hogy magáért az irodalomért, mint tantárgyért sem vagyok úgy oda, legalábbis a jelenlegi formájában. Általános iskola felső tagozatától kezdve szinte folyamatosan szabályok és életrajzok magolásból tevődik össze ez a tantárgy, így meg is értem, hogy sokaknak elmegy egy életre a kedve az irodalomtól, bevallom, ha nem szerettem volna meg a könyveket és az olvasást már óvodás koromban, nem hiszem, hogy önszántamból kinyitnék akár egy könyvet is. A másik problémám pedig az, hogy az irodalomtanárok jellemző többsége csupán az általa és a tankönyv által előírt sémát tartja az egyetlen lehetséges opciónak például egy műelemzés vagy érvelés esetén, ezzel pedig teljesen elveszik az irodalom lényegét és egyetlen célját: az önkifejezést; a saját gondolataink, véleményünk érvényre juttatását. Mindig is ostobaságnak tartottam, hogy csak a tankönyv, illetve a tanárunk véleménye szerint értelmezhettem és elemezhettem egy adott művet, holott ahány ember, annyi jelentése van egy versnek, egy regénynek, egy zenének... Idejekorán megtanultam, hogy nem szabad önálló gondolatokkal és egyéni véleménnyel, meglátással teletűzdelni egy elemzést vagy akár szimpla fogalmazást, mert a tanárnő szerint "nem így elemeztük az órán ezt a verset", "a könyvben nem így van leírva" és egyéb kifogások, amik mind-mind elég érzékenyen érintettek. Konkrétan a saját, egyéni meglátásaim, gondolataim miatt kaptam rosszabb jegyet a többieknél a fogalmazásaimra eleinte (később inkább betanultam a könyv szövegét én is, elfáradtam a tanárral való hadakozásban), pedig nem volt életemben gond a helyesírásommal, és az íráskészségem ellen sem volt kifogása a tanáromnak egyetlen egyszer sem (esküszöm, könnyebben lenyeltem volna azt, ha a pocsék írásstílusomra tesz megjegyzéseket, mert azon tudtam volna változtatni...viszont ahhoz, hogy a véleményem teljes mértékben egyezzen egy másik emberével, minimum drasztikus személyiségváltozáson kellett volna átmennem).

Hát, ezt a kérdésemet is bő lére eresztettem, azonban már régóta őrlődtem magamban emiatt. Ha van kedvetek, ti is kifejthetnétek, mit gondoltok magáról az irodalomról, mint tantárgyról, azonban azt sem bánom, ha csak az eredeti kérdésre válaszoltok.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki veszi a fáradtságot ahhoz, hogy leírja a véleményét a témával kapcsolatban!

16/L