Helyközi autóbuszokon természetes jelenség már a köszönés elhagyása?

62évem alatt soha nem éreztem szükségét a járművezetővel kommunikálni, s ők se velem.

Mi a fenének kellene köszöngetni?

elöl felszállós buszon mindig köszönök, még akkor is, ha a sofőr az orrát túrja..leszálláskor szintén..

..hogy köszön, vagy nem, az már nem érdekes..én mindent megtettem.

amúgy a sofőrök is emberből vannak, változatos otthoni neveltségi háttérrel..mint mi valamennyien.

Lehet nyomogatni gyerekek a piros kezet, hiszen demokrácia van. Ettől függetlenül a tény az, hogy a járművezetőknek nem szokás köszönni. Soha nem volt az.

Egy bunkó pesti.

Persze, ha arról van szó, hogy a vezetőnél veszek jegyet, akkor az nem úgy történik, hogy hé b*szál ide két jegyet Kalácsfalváig, hanem Jó napot, két jegyet kérek.

De ha csak felszállok, akkor nem érzem szükségét.

Pesten meg kifejezetten zavaró. A járművezető a legtöbb típuson el is van zárva a fülkéjében, s elég stresszes is itt vezetni, nem fog köszöngetni senkinek.

A kis lélekszámú települések között közlekedő sofőrök gyakorta, Szia Pista, mi van Józsikám, meggyógyult már az asszony? stb.

Tehát jó ismerős. Nem az alkalmazottat üdvözlöd, hanem a Pistát és Józsit.

#9 Többek között épp azért nem szokás Pesten köszönni a buszsofőrnek, mert a pestiek bunkók. Egy ismerősöm mesélte, hogy Pesten járva köszönt a sofőrnek, az pedig külön megköszönte neki a figyelmességét. Utána pedig egy másik utas beszólt neki, mert köszönni mert.

Amíg vidéken laktam, egy sofőrt sem ismertem személyesen, de mindig köszöntem nekik. Nálunk ez így természetes. Pontosabban inkább csak volt, mert vidéken is egyre inkább teret hódít a bunkóság.