Amikor felszállok a buszra kell köszönni?

Én szoktam.

A városi, nagyforgalmú helyi buszokon nem szokás, helyközinél szokás köszönni.

Számomra: kell. Így szoktam meg. És nem szoktam azon tanakodni, hogy bárhol kell-e, illik-e köszönni? Köszönök, és kész; részemről letudva.

És egyáltalán nem veszem zokon, ha nem fogadják. Ki, hogy érzi, gondolja. Fárasztó lenne alkalmanként mérlegelni, meg utána tanakodni azon, hogy kellett volna e, mint te teszed, tisztelt kérdező.

A buszvezető van, hogy fogadja, van, hogy csak bólint, van, hogy rá se retyetye. Megértem, ha nem köszön, nem is reagál. Hányszor kéne köszönnie? Nekem viszont, csak néhányszor kell egy nap.

Jó kérdés!

Helyközi, távolsági járatnál mindenképp az első ajtón kell felszállnod. Vagy jegyet veszel a sofőrnél, vagy odaadod neki az előre vett jegyedet. Ez esetben beszéltek is egymással, tehát logikus, hogy köszönj. Ha netán csak bérletet, ingyenes utazásra szóló igazolványt mutatsz fel, akkor is helyénvaló köszönni.

Helyi járatokon nem egységes a felszállás. Kisvárosokban, sőt a nagyobbakban is első ajtónál kell felszállni és a sofőr előtt kezelni a jegyet vagy neki mutatni a bérletet. Nálunk, Győrben is így van. Néha köszönök, néha nem. Amikor sokan vannak, akkor biztos nem. Ilyenkor persze az is lehet, hogy nem az első ajtón szállok fel. Amikor kevesen vannak (pl. hajnalban, késő este), akkor inkább.

Budapesten a zsúfolt belső járatokon (pl. piros hetes) természetesen nincs köszönés, még hajnalban vagy késő este sem.

Távolsági buszon szoktam mindig.

Helyi buszon akkor, ha első ajtós felszállás van.

De nem szoktam igazán agyalni, hogy ki köszön először. Általában szoktak a sofőrök is. Éppen ahogy kijön. A lényeg a köszönés.

Helyzete válogatja: ahol az első ajtón szállsz fel, ott minimum biccentesz egyet (mondjuk egy forgalmasabb budapesti elsőajtós járaton) , de legjobb, ha rendesen köszönsz. Utóbbi nem is kérdés, ha utána jegyet is veszel, azaz direkten kommunikálsz a sofőrrel.

Az utazóközönségnek viszont legfeljebb a nagyon kis településen szokás köszönni, de idegenektől még ott sem igazán elvárás.

Én mindig köszönök.

Sőt az ellenőrnek is visszaköszönök.